Az élet kövei

Nemrég elkezdtem gyökereztetni egy avokádó magját. Ha már maga a gyümölcs jó szolgálatot tett, nem akartam kidobni a magját sem. Igazán nem hittem benne, hogy ki fogy gyökerezni, főleg nem azt, hogy ilyen gyorsan, hiszen alig másfél hete áll vízben. A mag dömbölyű…

Az engem nagyon tud bosszantani, ha valamit szuperül megtervezek, összerendezgetek, és a végén kiderül, hogy nem jó, és persze csak akkor, amikor már nem tudom visszacsinálni, de ez még mind semmi, mert az első döbbenetben, amikor még azt hiszem, hogy természetesen én rontottam…

akivel addig nem találkoznék .)

Hát, ezt sikerült kiötlenem... Jöhetnek a vélemények, aztán meglátjuk mi sül ki belőle. Most, hogy kész, nekem ölég kuszának tűnik... de a megrendelő szava ugye szent (?)

aranyló hold mögé bújt mosolyban várva,nap aranyló tüzében égve,nézni csillagfényt az éjszakában,csodát téve, várni a csodákra.