az úgy volt kérem,
2009.11.22. 09:01 ZefirAbdElNour
Csütörtökön szépen összekészültünk, elmentünk a vonathoz, nyugodtan megvettük a jegyet, kimentünk a peronra és akkor kezdődött. A vonatunk fél órát késik, tehát az IC pótjegyet már az induláskor vissza lehetne váltatni. Mint kiderült, Rábapatonánál egy autó hajtott a vonat elé. Azaz a nagy ködben a nem működő biztosító berendezésekkel "védett" átjáróban történt a baleset. Az autóban csak a 33 éves sofőr ült, aki a helyszínen életét vesztette.
Ugye akkor, ha az IC fél óránál többet késik, a pótjegy ára visszajár. Kivéve, ha nem a MÁV hibájából történik a késedelem. Azt persze nehéz megmondani, hogy mi a MÁV hibája okán és mi nem az. Ebben az esetben ugye mondhatnánk, hogy a sofőr figyelmetlensége az ok, de a biztosítóberendezések működése mégis csak az üzembentartó felelőssége. Márpedig, ha az üzembentartó a MÁV, vagy a GYESEV, akkor a késedelem oka is ő(k). Így tehát a pótjegy ára visszajár. Nem, nem egy ember halálának az árán akarok olcsóbban utazni, csak azt utálom, ha a felelősséget tologatják mindig úgy, hogy az a harmadik felet terhelje. Amúgy a félórás késve indulásra újabb félórát tettünk, tehát az elcsúsztatott időhöz képest sem tudtuk tartani a menetidőt. Összesen tehát egy órát késtünk.
Megérkeztünk Sopronba, taxival fel a hegyre a szállodába, ami egészen ellentmondásos volt. Vagy is lepukkant, de nem nagyon. vagy is nagyon, de a szállásunk jó volt. Eltekintve az egész épületet belengő dohszagtól. Valamikor a nyolcvanas évek eleje táján épülhetett a szálloda. A berendezése ennek megfelelően az akkori modern elegáns és a koloniál keveréke. Amúgy minden igényt kielégít. A fürdőszoba tágas, a hűtő kicsit zörög, de van és működik, és külön nappali meg háló volt. Pedig csak kétcsillagos. Olyan egykor jobb napokat látott hely. A szoba kulcsáról egyből leesett a nagy fa biléta. Ellenben teljes kábeltévé kínálat. A hálóban az éjjeliszekrényen rádiósmagnó, szintén a nyolcvanas évekből. Mindent összevetve nem volt rossz, és amúgy is csak aludni jártunk "haza".
Letettük a csomagokat és egyből mentünk vissza a városba, már gyalog. Nem volt nagyon messze, olyan negyed óra lefelé, vissza meg kicsit több. Az óváros körül van egy Várkerületnek nevezett körút, első nap ezt jártuk be. Mindenképp internethez kellett jussak, de hiába kérdezősködtünk, senki nem tudott internetkávézót ajánlani. Végül is szerencsésen találtunk egyet. Nem csak neteztünk, de be is vásároltunk. A telómhoz vettünk pöpec fülhallgatót, aminek az egyik részét aztán többször is ki kellett cserélnünk, de végül az is jó lett.
Estére már kezdtünk megéhezni, ezért kerestünk egy éttermet. Nem azt, amit eredetileg kinéztünk, de az egyik jópofa kapualjban találtunk egy ígéretes helyet. Végül nem oda mentünk be, mert a kínáló táblán egyedül a pörkölt volt magyarul írva. Viszont az udvar végében szintén egy vendéglátó egység, be is mentünk. És nagyon nem bántuk meg, onnantól visszajártunk ide ebédelni. de erről majd bővebben a GastroLoggia oldalon. Néhány pohár bor után vissza szállásra.
Azt vettük észre, hogy Sopronban az emberek nem segítőkészek. Ha megszólítod őket, próbálnak kedvesnek látszani, de nem nagyon megy nekik. Amikor a buszmegállóban néztük az ezerféle betűs, számos buszokat,hogy vajh melyikkel tudunk menni oda, ahová, inkább elmentek az emberek a megállóból ahelyett, hogy segítettek volna. Aki végighallgatta a beszélgetést, egyszer csak megunta és elment, pedig csak annyit kellett volna mondani, hogy a 12ny, vagy a 7y nem olyan jó, mint a 9m, de mehetünk a 11es busszal is.
Még az tűnt fel, hogy a város tele van templomokkal. A zömében voltunk bent is, de néhányat csak kívülről nézhettünk meg. Az már csak hab a tortán, és az eleve meglévő elképzeléseimet támasztja alá, hogy az ózsinagóga épületében ma az apeh működik. Ez sok mindenre rávilágít, legalább is számomra magyarázatot ad.
A második napon úgy döntöttünk,hogy mégsem megyünk a környékre, inkább a bejárjuk a várkerületen belül elterülő óvárost. Döbbenetes, hogy milyen szépen megmaradt az amúgy mindenféle koncepciót nélkülöző belváros. A számtalan barokk és még régebbi épületek olyan kesze-kuszán állnak, ahogy csak el lehet képzelni. Igazán romantikus látvány a zegzugos utcák sokasága.
Az viszont meglepett, hogy mennyire nincs ember a városban. Nem a helyiekre gondolok persze, hanem a turistákra. Szinte üres volt minden. Ahol beléjük botlottunk, az a Corso étterem volt, amit eredetileg ki akartunk próbálni, de aztán a Country mellett döntöttünk végül. Bemegyünk a Corsoba, amit megtalálni sem volt egyszerű. Bent kicsit klasszicista, elegáncsoskodó, de nem áll jól nekik. Pincér köszön, leteszi asztalra az étlapot, kérdi mit hozhat inni. Esztibeszti teát kér, én a sörökről érdeklődöm.
Z: Milyen sörök vannak?
P: Csapolt xxx, xxx, xxx, xxx, üvegesben pedig xxx,xxx, és Dreher.
Z: Nagyszerű, egy üveg Drehert szeretnék!
P: Abból csak alkoholmentes van.
Z: Értem, akkor ez most kimarad!
P: És inni mit hozhatok? ...
A párbeszéd után kihozta a teát, kérdi mit eszünk, mondjuk, hogy akkor köszönjük, de meggondoltuk magunkat és csak a tea lesz. Azt a mélyről jövő sóhajt fel kellett volna venni. Abban benne volt minden, amit gondolt, valahogy így: Ilyenek ezek a magyarok, ezek nem zabálnak, csak egy teáért tartanak fel, borravalót biztosan nem nyomnak... és közben leteszi az asztalra a csúnyán törött csőrű teakiöntőt, amiből a forró víz fele az asztalon kötött ki, a bögrét, ami nem illik az alátétbe, ezért ferdén áll... Pedig akkor még nem tudta, hogy nem fogunk enni. Vagy gondolatolvasó.
A gyenge próbálkozás után vissza a Countryba, ahol házi készítésű csontleves és vadas volt a menü. Kiváló! Komolyan mondom, remek érzékünk van megtalálni a legócskább és legjobb helyeket is. Sajnos ez az utóbbi valószínűleg nem üzemel majd, mire újra megyünk Sopronba, mert a négy ott töltött alkalomból összesen volt tíz vendég rajtunk kívül.
Meg estebédeltünk, megittunk még egy két italt és vissza a szállásra. A napi kaja egyébként a szálláson kapott reggeliből és az estebédekből állt. Nem vittük nagyon túlzásba, de nem is szenvedtünk hiányt semmiben. A reggeli hagyományosnak nevezhető, nem bőséges, kontinentális. Egy kis vaj, pici dzsem, egy kocka sajt, két zsemle, első nap rántotta, másnap egy pár virsli. Délutánig épp kitartottunk vele.
Harmadik, egyben utolsó napon levittük a cuccot a vasútállomásra, betettük csomagmegőrzőbe, hogy az már ne kelljen cipelni. Aztán még egyszer visszamentünk oda, ahol a fülhallgatót vettük, hogy kicseréltessük a másodjára kapott, de nem jól működő felsőrészt. Végre majdnem pöpec a kütyü. Majd átmentünk a Festő köz nevű kis sikátoron, hogy újabb két templomot nézzünk meg.
A múzeumok és a tűztorony is zárva voltak, így csak abban bízhattunk, hogy látványosságnak ott van a rengeteg barokk templom. Mondjuk a tűztorony a nagy köd miatt amúgy sem biztos, hogy jó választás lett volna.
Az erre a napra betervezett kettőt sajnos zárva volt. Mindkettőnél úgy tűnt, hogy talán már évek óta nem nyitották ki a bejárati ajtókat. A kis séta után még egyszer, utolszor Country, ahol hétvége lévén nem volt napi menü, de az állandó kínálat sem rossz. Frissensültek, bécsiszelet, pecsenyék, és mellé hasábburi meg serpenyős krumpli. Mint kiderült, a menüt a tulaj anyukája főzi.
Kaja, pár sör, esztibesztinek tea, aztán vissza a vasútállomásra. Hazafelé a vonat meglepő módon jól tartotta a menetrendet, egy percet nem késett. Viszont a kedves szemben ülő utastársnak az anyukáját éltesse az isten… Most bővebben nem fejteném ki, de a hölgyági felmenőit emlegettük rendesen.
Le is szálltunk Kelenföldnél, onnan villamossal Móricz, majd haza busszal. Itthon az első utam persze a képhez vitt, hogy lássam, megvan-e még, és hogy lássam milyen a legutóbb felvitt réteg. Rendben találtam mindent.
Ma pedig mosunk és kipihenjük a hósszúhétvégi pihenést.
Szólj hozzá!
norpos
2009.11.21. 19:09 ZefirAbdElNour
Úgy tűnik, hogy megjöttünk sopronból. Nagy volt a köd, és jól éreztük magunkat. Most ennyi, bővebben később!
Szólj hozzá!
A blog
2009.11.18. 14:04 ZefirAbdElNour
Az a helyzet, hogy majdnem elkészült az új felület, ahová nemsokára költözés lesz. Kicsit irónikus, hogy majdenm mindent meg tudtam már csinálni, csak a kommentekkel nincs minden rendben.
Az eddigi tartalmak itt maradnak, mert nem tudom őket átköltöztetni. Vagy nem tudom, talán nem is akarom? Végül is a saját oldal volna a cél.
Még nem mondok címet, majd csak akkor, ha már minden rendben megy a másikon.
Szólj hozzá!
Tűnődések a ködben bolyongva
2009.11.17. 11:02 ZefirAbdElNour
Almával csináltuk az interjút. Nehéz kérdezni úgy, hogy a jó kérdéseket tegyük fel. Gondokodtam rajta, ha magammal kellene interjút készíteni, mit kérdeztem volna meg. Sok mindent persze. Azon is gondolkodtam, hogy amit Alma kérdezett, arra mit mondhattam volna még el, ilyen is akad. Ha azt kérdezném magamtól az interjú végén, hogy van-e valami, amit feltétlenül el akarok mondani, biztosan ezer dolog jutna újra eszembe. És rájöttem, hogy ez semmi másról nem szól, csak az egóról. Még akkor is, ha amúgy, a látszat ellenére visszahúzódó vagyok.
Gondolkodtam azon is, hogy feltegyem-e a beszélgetést valahová, de persze nem fogom. Interjút viszont talán készítek magammal. Már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy tudom-e magam úgy nézni kívülről, hogy nem befolyásol a tény, hogy elég jól ismerem magam. Még talán vitázni is fogunk, miközben külső nézőpntból teszem fel a kérdéseket magamnak.
Azt biztosan megkérdezném magamtól, hogy szerintem mi az értelme mindannak, amit csinálok. Hogy mi a célom az életben. Azt is megkérdezném, hogy számomra mi a boldogság, vagy mi a boldogsághoz vezető út. Azt hiszem azt is megkérdezném, hogy milyen embernek tartom magam. Már ha az interjú célja az volna, hogy bemutassam engem. Megkérdezném, hogy mit tartok hiábavalóságnak, hogy mit gondolok az életről, halálról, mit tertok fontosnak az ember és a magam életében, megkérdezném azt is, hogy milyen volt a családi hátterem, abból hogyan lettem az aki ma vagyok, és megkérdezném azt is, hogy egyáltalán ki vagyok. És ha jól kérdezek majd, akkor ezernyi jó válasz is születik majd, de félő, hogy a sokezer rengeteg jó válaszban elveszik az, ami miatt az vagyok, aki.
Nem tudom ezt megmagyarázni. Harminchat éves lettem én, meglepetés e költemény csecse-becse, ajándék, mellyel meglepem e rút világi szegleten magam -magam.
MsAlma:
Mindent összevetve hogy írnál le egy boldog embert, és magadat annak tartod-e?
Zefir:
Én, egy boldog embert úgy írnék le, hogy Pázmándy Róbert. Igen. Tényleg, mert alapvetően minden, minden karnyújtásnyi közelségben van, amire szükségem van. Úgyhogy, alapvetően igen, én egy boldog ember vagyok.És sikeres is, azt hiszem. Még akkor is, ha látszólag ez egy merő kudarc.
Mert ez egy siker, az egy siker, hogy elkészítek egy képet, és az tetszik annak, akinek készült. Tehát ez a valódi siker! Igen, az egy gyönyörű siker lenne, hogy ha óránként hat forintért kalapácsot tudnék reszelni valahol... Jó, hát ez nagyon... hát igen... az is egy siker, amikor az ember a munkájában, a hétköznapjaiban megtalálja a számítását, eléri a céljait. Nekem, mindamellett, hogy nem vagyok róla meggyőződve, hogy a festészetből bármikor meg tudnék majd élni, vagy meg fogok élni, de azt hiszem, hogy ez az igazi énem. Ez a festő, aki egy kicsit elvarázsolt, kicsit nem ezen a földön jár, nagyon nem ebben a korban, de azért boldog.
Szólj hozzá!
Állásbörze
2009.11.16. 16:16 ZefirAbdElNour
Ugye úgy vagyok, hogy állást keresek. Leginkább kommunikáció, vagy értékesítés, inkább eladói. Ugye ehhez van a hátam mögött 12 év kereskedelmi tapasztalat, de legalább is gyakorlat. Ruházat, népművészet, kerámia, íjászat, stb. Aztán ugye van nekem egy felsőfokú kommunikációs végzettségem is. Dolgoztam grafikai stúdióban. Meg dolgoztam egy zeneboltban ism de az elég régen volt már. Biztosítót és bankot most hagyjuk is.
Amikor azt mondom, hogy frusztrációktól terhes az álláspiac, akkor a következő szituációt értem alatta. Ez teljesen friss!
Pályázat: Eladó – Budapest
A xxxxx xxx üzletünkbe keresünk eladó személyzetet (cím)
Amennyiben szeretnél egy elismert és sikeres kiskereskedelmi hálózatnál dolgozni, lelkesedsz az értékesítésért valamint szeretsz különböző típusú emberekkel találkozni, te lehetsz az akire szükségünk van. Változatos feladatokat kell megoldanod egy közvetlen, munkatársi környezetben.
Amit kínálunk:
• Változatos munkakörnyezet egy nemzetközi szervezeten belül.
• Nagy szabadsággal és felelősséggel járó munkakört.
• Karriert, kitűnő fejlődési és képzési lehetőségekkel.
• Erős és stabil közösséget ahol segítjük egymást.
• Attraktív bónusz rendszert az áruház teljesítményének függvényében.
Amit elvárunk:
• Szolgáltatásközpontú, lelkes értékesítési hozzáállás.
• A vásárlók napi szintű kiszolgálása mellett, logisztikai feladatok ellátása (raktári rend, áruátvétel, árufeltöltés, napi rutin, leltár, stb.)
• Felelősségtől nem meghátráló, kezdeményező típus legyél.
• Hajlandó legyél új dolgokat tanulni nap mint nap.
• Kereskedelmi végzettség és tapasztalat előny
Alapos bevezető oktatást biztosítunk, hogy gyorsan megvesd a lábad. Ezután saját felelősségi területet kapsz az üzleten belül, pl: matracok stb…
A (cég) ismert arról, hogy a “földön jár”. Hatékonyan együttműködve dolgozunk, hogy a vásárlóinknak a lehető legjobb vásárlási élményt biztosítsuk.
Az alkalmazottak képzésével, fejlesztésével biztosítjuk, hogy a legjobbak legyenek a kiskereskedelemben.
Ha a (cég) család tagja akarsz lenni, küldd el rövid jelentkezésed az alábbi címre:
CÉG
0000 Bp,
utca házszám.
Kérjük írd rá a borítékra “xxxxx x xxxxx xx”
Vagy jelentkezz e-mailen: xxxxxx@xxxxxx
A jelentkezési határidő: 2009. november 17.
További kérdésekkel forduljatok a HR osztályhoz az alábbi telefonszámon: (tel…)
Megtörtént… Zanzául így: Zefir elad, ért hozzá, gyakorlata van, tizenpár éves, végzettség kommunikáció, érdeklődési kör is van. Fizetési igény, stb. Na nem elszállt.
Válasz alant.
Kedves ZefirNagyon szépen köszönöm, de nem lehetne, hogy ha eladói pozícióba, eladónak jelentkezem, akkor ne küldjenek vissza olyan levelet, hogy a számomra megfelelő területen jelenleg nincs betölthető pozíció... Mellesleg legalább ezt küldték, néha azt hiszem, hogy ez is örvendetes.
Nagyon köszönjük jelentkezését, és a (CÉG) cég iránt mutatott érdeklődését!
A meghirdetett pozíciókra beérkezett pályázatok áttekintése és értékelése befejeződött.
Sajnálattal közöljük, hogy jelenleg nincs az Ön végzettségének, tapasztalatának megfelelő
megüresedett pozíciónk, így ezúttal nem tudunk Önnek állást ajánlani.
Kérjük, továbbra is kísérje figyelemmel álláshirdetéseinket a
www.(cég).hu honlapon, az internetes álláshirdetések között és a sajtóban.
Reméljük, hogy a jövőben alkalmunk nyílik találkozni Önnel és esetleg alkalmazni Önt.
Sok szerencsét kívánunk a további álláskereséshez!
Szólj hozzá!
Címkék: meló
2009.11.16. 10:00 ZefirAbdElNour
Boldogasszony Anyánk, régi nagy pátrónánk,
áldd meg a Magyart jó kedvvel, bőséggel!
De nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Nyújts felénk védő kart, ha küzdünk ellenséggel!
Magyarországot édes hazánkat, balsors régen tépi!
Megbűnhődte már e nép, a múltat és az eljövőt.
Hozz reánk víg esztendőt, s ne feledkezzél meg
sok árva magyarról!
Szólj hozzá!
Mission
2009.11.16. 09:45 ZefirAbdElNour
Mai nagy feladat -vízszerelés, kész. Előkapartam valahonnan a franciakulcsot, betétet kiszedtem, újat megvettem, betettem, működik. Pejparipapimpili a vízsszerelőnek. Holnap a fürsőszoba kerül sorra. Egy ilyen kütyü 700 forint, szóval lehet, hogy mind a négyet lecserélem. Ha már egyszer...
Második küldetés, a festékkel kísérletezés. El kell találnom azt az állagot, amivel éppen jó lesz a sűrűsége. Az eddigiek szépen megszáradtak, most itt az ideje lassan a befejező taktusoknak. A végső hatás persze csak az utolsó vonásokon dől el, de egészen kidolgozott ötletem van.
Szólj hozzá!
