Már megint a problémák, gondok, amikről ugye jobb nem is beszélni. Minap orvosnál jártam. Eddig nem volt háziorvosom, most a lakhely szerinti illetékes körorvoshoz végül is bejelentkeztem. Tulajdonképp 17 éve nem voltam már dokinál. Na nem büszkeségből mondom, ez egyszerű tény. Persze most aztán bepótolom majd. Az ember 30 fölött elkezd kopni. Hülyén hangzik? Szerintem is. Amit vizsgálunk majd: túlsúly (nem sok vizsgálni való van ezen, közel 170 kiló lettem szép lassan), vérnyomás, labor: koleszterin, cukor, pajzsmirigyműködés, emellett szemészet. Hát igen, a 17 éves kihagyás eredménye ez. Viszont talán ennek következtében nem nagyon vagyok hozzászokva az egészségügyi viszonyokhoz. A magán fogorvosnál max 10 percet kellett várni a megbeszélt időponthoz képest. Hát most ez az idő, az állami egészségügyi ellátás keretei között kicsit más. A körzeti rendelőben majdnem egy órát vártam arra, hogy bejussak a leendő orvosomhoz a 10 perces vizsgálatra. Háromszáz a vizitdíj a kapuban persze. Megkaptam a beutalómat szemészetre az sztkba. Időpontkérés telefonon. Hívom, felveszi az automata, kapcsolja a kezelőt, az a szemészetet, aztán várok. És várok. Még mindig csak várok, miközben az újabb automata hang arról tájékoztat, hogy vegyem elő a TAJ kártyámat, és várjak türelemmel, persze saját zsebre, mert a telefonszámla közben pörög. Csúcsidő. Igen-igen, akinek nincs ideje (pénze) az egészségre, majd lesz a betegségre, mondja a bölcs kínai mondás. Hát várok tovább becsületesen. Kitartóan. Háromszor negyed órát, mire végre bűbájos hangú asszisztens hölgy felveszi, és közli ezt a falatot még lenyeli. Egészségére! Halleluja, megvan az időpont. Csak az rémlik már így előre, hogy ezt hányszor kell majd eztán megtennem? Tehát miről is van szó? Vizitdíjért várok a beutalóra (ugye nem mehetek közvetlenül a szakrendelésre), aztán telefonnal a kezemben várok a vizsgálati időpontra, amikor is újabb vizitdíjért elmegyek a vizsgálatra. Aztán vagy rendbejövők, vagy sem. És persze ha kicsit is becsületes vagyok, akkor az egészért előre látatlanul is fizetek. No de ez az állami intézmények recsegő felújításért, megjegyzem nem reformnak nevezett kivéreztetésért, kiált.

Miközben ezeket a sorokat írom, megjött a várva várt internet kapcsolat. UPC, kábelnet meg kábeltévé, közalkalmazotti kedvezménnyel havi 13000-ért. Most épp egy kerek órán át nem volt net kapcsolat és műsorszolgáltatás. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a bűbájos telefonos kisasszony tájékoztatója után, hogy ők bizony gőzerővel dolgoznak a problémán, mit szólnának, ha elkezdeném összeszámolni a kieséseket, és annak összegét, az aktuális jegybanki alapkamat háromszorosával terhelve nyújtanám be a kártérítési követelés alapjaként, plusz az átveretettség érzéséért pénzben nem mérhető, de kifejezhető összeget rászámolva? Nekem ebben a világban valami nem kerek. Valahogy a dolgok nem működnek. Mintha itt ott fogak hiányoznának a fogaskerekekről. Mintha valahogy semmi nem lenne kompatibilis még saját magával sem. És igen, lehet, hogy én látok ferdén, én érzem csak azt, hogy összeesküvés áldozata vagyok, ez már talán a paranoia első jele lehet? Én sajnos nem hiszem. Sokkal boldogabb lennék, ha rólam bizonyosodna be az őrület, mert ez azt jelentené, hogy egyébként minden rendben működik…

Egy kis olvasmány azoknak, akik szintén látnak valamit a színfalak mögött. Értekezés a Fehér Mágiáról, avagy a Tanítvány Útja