Elvileg tegnaptól, gyakorlatilag mától kezdődik a sok éves fogyaztó project. Kulcsszó, kettő is van, 1500, és 5… Naponta ötször, összesen 1500Kcal. Túl a Pados Gyula vezette osztály által adott tanácsokon, szerencsére beszélhettem olyan emberrel, aki maga is majd’ 60 Kilót adott le, hasonló módszerrel. Kalóriaszámolás, táblázatban rögzítés, rendszeres életvitel. Mondjuk ez utóbbi teljesen hiányzik a megszokásaimból, ha lehet ilyet mondani. Viszont valami fura dolog történik. Teljesen bizonytalanná váltam és szédelgek. Tegnap este a gép előtt ülve komolyan elvesztettem az egyensúlyomat. Ha akkor állok, biztosan elestem volna, ami nem biztos, hogy célszerű nálam, mert nincs az a markos legény, aki engem meg tudna mozdítani… Így utólag viccesnek tűnik, de nem biztos, hogy az. Na meg még egy vonzat. A hasmenés. Párom azt mondja, és ebben is lehet valami, hogy nekem ha valaki megemlíti a fogyókúra szót, én mér attól rosszul vagyok. Hát azt hiszem, hogy ha ezt a fogyást komolyan gondolom, márpedig úgy tűnik, akkor végig kell csinálni. Addig, ameddig tart. Pár napja már készítgetem magam, a megpróbáltatásokra. Jelentősen kevesebbet eszem, mint eddig. Ma van az első igazi, a diétás utasítás szerinti nap. Jut eszembe, félnyolckor reggeliztem, lassan fél tizenkettő, itt volna az ideje a tízórainak. Egy körte. Egy körül főzök egy tasakos levest, mellé egy kicsi grillcsirke comb, köretnek saláta vinagret mártással. Ja a csirkecomb jöhet, de csak a bőre nélkül elvileg. Pedig az a legfinomabb része. Akkor most a körte.