Most, hétvégén a Duna-korzón pálinkákat mutatnak be az ismert és kevésbé ismert műhelyek. Hungarikum a pálinka. Pálinkát inni művészet, olyan élvezet, mit csak lassan komótosan és megfontoltan lehet gyakorolni. Aki részegségig issza magát, az épp azt az élvezetet veszti el, amit a jó minőségű pálinka valójában jelent. Felejtsük el a régi gyors feleseket, amiket meló előtt bekapott a gyári munkás. Az olcsó és rossz minőségű párlatokat, hát még az „…ízű szeszesitalokat”… Mindez remélem már a múlté!

De mi is az a pálinka? A Magyar Élelmiszerkönyv vonatkozó irányelvei szerint 2002. július 1-től csak a 100%-ban gyümölcspárlatot tartalmazó ital viselheti a pálinka nevet, megkülönböztetve a kereskedelmi (kommersz) és a különleges italféleségektől. A Kárpát-medence klimatikus viszonyai kedveznek a csonthéjas és az almaféle gyümölcsök termesztésének. Elődeink felfedezték, hogy ennek nyomán egyszersmind kiváló pálinkák előállítására is mód nyílik. A pálinka társadalmunk egyik legősibb itala, amit a világ minden táján fogyasztanak. Összetevőik tájanként, országonként igen különbözőek. A legzamatosabb pálinka félék Magyarországon találhatók, ahol a gyümölcsből készült pálinkák zamata egyedülálló az egész világon. Bár a legváltozatosabb vadon termő vagy termesztett gyümölcsökből készülnek, mégis közös tulajdonságuk, hogy nagyon tiszta, ízletes és intenzív illatú párlatokat adnak, melyet jellemzően hordós érlelés nélkül hoznak forgalomba. Mivel a párlat nem érintkezik a tölgyfával, így színtelen marad és megőrzi a friss jellegét. A pálinkák legteljesebb íz világát felfedezni vágyók tulipán alakú poharakból, 12-18°C fokon fogyasztva élvezhetik leginkább.

A pálinkát nem szabad hűteni! Ha hűtőben, ne adj Isten fagyasztóban tartanánk, fogyasztás előtt mindenképpen szobahőmérsékletűre kell melegíteni. Szépen lassan, nem kapkodva, és semmiképp nem mikrózva, ahogy arra már láttam példát, mert ebben az esetben az aromák teljesen lebomlanak. Először is az illatával ismerkedünk. A pohárban körbe forgatjuk italunkat, és beleszagolunk. Legjobb, ha külön-külön, egyszerre csak egyik orrlyukunkat használjuk. Észrevehető, hogy más lesz az illat. Majd szürcsölve a szánkba vesszük, megforgatjuk, hagyjuk, hogy az nyelvünket mindenhol érje, majd kevés levegővel átjáratva lenyeljük, aztán kis levegőt beszívva engedjük, hogy minden aroma kitudjon bontakozni a szánkban és élvezzük a hatást.

Sokkal érdekesebb mindennél, hogy a pálinka mi valójában. Oldja a gátlásokat, és szabaddá teszi a gondolatok útját. Mint a tudatmódosító szerek általában, ezt is okosan és felkészülten kell használni. Ha így járunk el, nem a részegség lesz a végeredmény, hanem egy kellemes beszélgetés, talán új ismeretségek, új világok nyílnak meg előttünk.
Egészségünkre!