Jó rég nem írtam semmit, tudom, de ez egy ilyen időszak. Más nem is jár az ember fejében, csak a bevásárlás, az ajándékvásárlás, a jajj mi hogy lesz majd, meg az úristen itt egy újabb szép dolog- van e rá pénzem. Tévéből sem folyik más, csak hogy honnan lehet pénzhez jutni így az ünnep idején jutányosan. Bank hátán bank, csapból is hitel folyik és milyen könnyű megigényelni! Mert hát ugye az áldott fogyasztói társadalom csak akkor maradhat fenn, ha mi fogyasztunk, a bankok hiteleznek az ingó és ingatlan vagyont elárverezik a nem fizetett kölcsönök után… És maga a bevásárlás is egy élmény. Nyilván én vagyok az egyetlen, akivel ilyen dolgok történnek, ezért is írom le. Meg persze azért, mert ebből megint úgy tűnhet majd, hogy csak morogni tudok.
Nézzük csak mik is történnek drága szép fővárosunkban karácsony táján. Hát idegbajos feszült emberek rohangálnak őrültek módjára az üzletpolc labirintusok között, az életet jelentő kasszát keresve. Ja a reklám: hozzad a talicskádat, és amit bele bírsz pakolni- ha az első húszban vagy- ingyen viheted. Talán nem pontosan idéztem, de ez akkor is röhej. És mindenhol ez megy. Az előző hetet együtt töltöttük párommal. Szabadságon volt, én meg ugye nagyon ráérek, és együtt mégis csak kellemesebb… Ennek jegyében zajlott a hét. És nagyon is sikeres páros voltunk. Hatékonyan céltudatosan, előző terveinknek megfelelően indultunk bevásárolni… összeírtuk a listát, mérnöki pontossággal hozzárendeltük az ajándék-tartományokat, és sebészi pontossággal hajtottuk végre az akciót. Amúgy tényleg nagyon ügyesek voltunk. Idejére sem emlékszem, hogy mikor rohangáltam ennyit a városban. Pedig pontosan tudtuk, mit hol szerzünk be.
Amit találtam és nem tetszett:
idegesség, nemtörődömség, leszaromság, majdénmegmutatomkiittazerősség, szerintemateanyádság, szóval agyrém.
Amit találtam és tetszett:
És sok dolog amivel alapjában elégedett vagyok, de nem okozott különösebb örömöt, sőt úgy gondolom, hogy mindennek ilyen könnyen kellene mennie, ha már szolgáltatás, és fizetek érte, akkor azt kapjam, aminek elkérik az árát…
Most, túl ezen az agyrémen, most elkezdhetek végre azon tűnődni, mit is jelent a karácsony, hogy mit jelent azzal lenni akit szeretek. Most már nem kell az elköltött pénzekre gondolni és arra, vajon jut e majd mindenkinek. És nem kell a bankkölcsönreklámokat vadászni, mert a gyerekek tudják mit a bank meg tudja miből… Aztán persze ha lesz gyerekem, aki a legújabbat a legszebbet szeretné, akinek én is a legjobbat akarom nyújtani, akkor talán majd én is beállok a sorba hogy aztán majd azon gondolkozzak miből fizetem vissza a karácsonyt. Csak azt nem értem, hogy miért nem arról szól az egész, amiről kellene hogy szóljon? Hát igen, gazdasági érdekek azok állnak mögötte, de ki tudom fejezni vajon a szeretetemet, azt, hogy mennyit jelent nekem Ő, egy plazmatévével, a pénztárcám vastagságával?
