Válogatás az elmúlt év bejegyzéseiből. Múltidézés és visszaemlékezés. Amolyan számadásféle: Ez történt idén...
(A bejegyzések címére klikkelve elérhető a teljes bejegyzés)
Zen Kert
(Május)
Kertet mindenki látott már. Ház, udvar, benne növények, ízléstől függően sok mindent tehetünk kertünkbe, hogy az megfeleljen elvárásainknak. És ezek az elvárások is milyen sokszínűek lehetnek. A pihenést a kikapcsolódást szolgálja. Színtere a gondtalan, világtól elzárkózásnak. Hogy mi végre kell a kert? Hogy a közhellyel éljek, ahány ház, annyi szokás. Felrémlik szemem előtt, gyerekkorom regényes kertje. Ahol álmaink valósággá váltak, ahol indián vagy felfedező lehettem. Mikor mihez volt kedvem. Ezzel a kerttel összehasonlítva a Zen Kert egészen új élményt jelent. Teljesen más. Semmiben nem hasonlít gyermekkorom kertjére. A klasszikus japán kertépítés egyik ága ez. Aki látott már ilyet, az sosem felejti el. Meghatározó élmény. Legalább is nekem az volt.
Vannak meglepetések az életben
(Június)
Mielőtt elkezdem mesélni a mai nap történéseit, mondok néhány igen személyes paramétert. 34 év, 184cm, cca. 160 Kg, ez nem biztos, mert a legtöbb háztartási fürdőszoba mérleg 120-ig van hitelesítve. A miénk kicsivel tovább bírta, az 150-et is tud, de azon túl vagyok már. De kezdem is az ecsetelését ennek a csodás napnak.
Megvilágosodás egy tál lencsében.
(Június- megint)
Előre szeretnék elnézést kérni a következő fejtegetésért mindazoktól, akiket ezek a gondolatok hitükben vagy érzelmeikben felkorbácsolnak. Számukra azt ajánlanám már most az elején, hogy ne olvassák tovább, így mindnyájunknak jobb lesz.
És végül így...
(Július)
Fura dolgokra képes az ember. Megrögzötten kitart valami mellett, amiről azt hiszi, hogy jó úgy, ahogy van. Aztán eljön az idő, amikor értelmetlenné válik, talán feleslegessé, és a legrosszabb, hogy visszavonhatatlanná is. Olykor nem árt megállni kicsit, számba venni az ilyen dolgokat, amíg nincs későn. Ma reggel beszéltem Apám feleségével. Felhívott. Erre az utóbbi húsz évben nem volt példa. Apám pénteken, hosszú betegség után meghalt.
Álom
(Augusztus)
A képkeretezőt kerestem. Valahol a metró vonalán közlekedtem, de gyalog, a felszínen. Nyolcadik kerület. Nem ismerem. Vannak pontok, objektumok, amik rémlenek, de egészében nem ismerem, nem tudom, hogy az ismerős részei egymáshoz képest hol helyezkednek el, ami fura, mert ebben a városban élek 34 éve… Bolyongok a házak között, de nincs meg a nyomorult képkeretező. Valahol erre kell lennie. Megyek tovább.
Eső Isten siratja Mexicot.
(Szeptember)
Vasárnap reggel. Ébredéshez legjobb egy kis tudományos nézelődés. Spectrum: Az időjárás urai. Na ez épp megfelelő téma. Elképesztő, hogy az ember milyen dolgokat ki nem talál. Esőcsinálásról régóta tudok én is. Ezt már gyerekkoromban is mesélték. Rakétákat lőnek fel jódkristályokkal, ami aztán segít a pára kicsapódásában, így megelőzve a jégesőt. Ez rendben van. De ezzel vége is? Ha jól tudom, a jód befolyásolja a pajzsmirigy működését.
Az élet (vese)kövei
(Október)
Fogj egy követ és dobd bele az előtted álló tó vizébe. Amikor a kő beleér, és hullámokat indít el, akkor tudod, hogy a tetteid is ilyen kövek. Amikor elindul a karod, hogy elhajítsa a követ, még talán nem is sejted, milyen változások elindítója az a kő. Aztán az jut eszembe, hogy valyon az a kő, tényleg ott van a kezemben? Amikor azon gondolkozom, mi a vallás, sok minden eszembe jut. A vallás, a valamiféle (bármelyik) hit intézményesült formája. Szabályokkal, hierarchiával, jól felépített kerülőutakkal a saját hitünkhöz, saját magunkhoz.
És így ér össze a múlt és a jövő a jelenben
(November)
Forrón gőzölgő teával a kézbe nézelődöm az ablakon keresztül. Igen, megint jön a tél. Kevesebb a fény, rövidebbek a nappalok. A szürke felhők már havat ígérnek. Az elsőn túl vagyunk, és úgy tűnik idén igazi tél lesz, hóval. Hiányzik a gyerekkori emlék, amikor télen a kéményekből felszálló füst illata keveredett a frissen hullott hóéval. A sok régi hatalmas villa, a platánsor a mellettünk lévő utcában.
Újéven innen, karácsonyon túl
(December)
Most, hogy a nagy zabálás nevű játék félidejéhez érkeztünk, az egykori téli kényszerű böjtök emlékére ma is megrendezett egyél amennyit bírsz műsor izgalmai a tetőfokára hágtak. Elindul a bilagit turizmus és az anyázós patikakeresősdi.
