Új év, új remények. Egy a régi, az ügymenet módja. Elsőként a megváltozott szabályozásnak eleget téve, a TB jogviszonyomat kell rendeznem. Ingyen ugye mégsem lehet igénybe venni az orvosi ellátást. Már a múlt év végén elkezdtem az utánnajárást, hogy munkanélküliként milyen lehetőségeim vannak. Az önkormányzati paletta elég korlátozott. Elmehetek rendszeres szociális segélyért kuncsorogni, az ezzel járó hercehurcát és megaláztatásokat vállalva. Másik megoldás, hogy szociális rászorultság okán kérhetem az egyedi elbírálást a TB fizetés vonatkozásában – ha jól vettem ki az előadó szavait. Ennek menete: Kérvény az önkormányzathoz, elbírálás, végzés, azzal APEH, ott kiszámolják milyen kedvezményre vagyok jogosult. Ez sem látszik sem gyorsnak sem egyszerűnek. Marad az utolsó megoldás. OEP FPEP, Teve utca…jogviszony rendezése. Havi befizetett összeg ellenében a jogviszony megvan.
Jogállásom: (micsoda hülyeségeket beszélek) Rendszeres jövedelemmel nem rendelkező, nem regisztrált álláskereső.
Feladatok: Kideríteni hova kell mennem, ott mit kell intéznem, szükséges dokumentáció.
Megvalósítás: A rendelkezésre álló információk alapján az OEP, vagy FPEP, az elsőt még csak tudom mit jelent, a lényeg, Teve utca. Telefon. Mit vigyek, mire kell készülnöm, tényleg oda kell-e menjek.
Gyakorlat: Hívogatom őket három napja, de az automatánál tovább nem jutok. Felveszi, Bájos női hang közli, hogy adatvédelmi szabályok miatt a beszélgetést rögzítik, hogy konkrét ügyintézés telefonon nem megengedhető, így csak akkor tárcsázzam a melléket vagy várjak a kezelő jelentkezésére, ha pusztán általános információra van szükségem. Stimmt, nekem az kell, várok. És várok. És várok, de minden esetben a szíves türelmét kérjük szöveg utáni zene egyszercsak végetért és az automata bontja a vonalat. Három nap alatt közel húsz hívás, alkalmanként hat perc, csúcsidőben, mert ugye akkor dolgoznak. Ha elmegyek mulatozni és a zenekarral huzatom, az sem drágább, de legalább azt húzzák, amit én szeretnék… No comment.
Nincs mit tenni, felkerekedek és elmegyek Teve utcába. Sorszámot húzok, illedelmesen kivárom a soromat, alig háromnegyed óra, majd nagyjából másfél perc alatt végez velem az előadó hölgy. Új információ: 1.) a jogviszony teljes, minden ellátásra kiterjed, leszámítva a táppénzt, 2.) nem ők intézik. Leszek szíves átfáradni a területileg illetékes APEH igazgatóságra. Ez legalább végre használható infó. Irány Haller utca. Sorbanállás a nyomtatványboltban, ahol közlik hogy a nyomtatvány ára 500 Ft. Hát remek. Nem kérvény, nem adatpótlás, mert valamit rosszul csináltam, nem saját nyomorom, hanem a törvényi kötelezettségnek akarok eleget tenni. Hát hajrá, a nyomtatványbolti helyes lány nem tehet erről, de azért teszek egy epés megjegyzést, és kiderül, egyetértünk. Hajrá! Azt csak széljegyzetképp jegyzem meg, hogy a „nyomtatvány”-nak nevezett okirat tulajdonképpen néhány fénymásolt A/4 méretű papír… Következő attrakció a kitöltés. Nem olvasni és írni felejtettem el. A Haller utcai APEH kirendeltségen (Vaskapu utca) nincs egy nyomorult asztal, ahol ki lehetne tölteni a papírokat. Ölben, itt-ott, ahol az ember talál egy kis lapos kemény felületet, nekiállhat töltögetni. Így járok el én is. Sorszám a kezemben, és várakozás megint. Idegtépő várakozás. Másfél órácska és máris villog az én tombolám a kijelzőn, nyertem, mehetek ügyintézni. Megközelítem boldogan a jogviszonyrendezésem utolsó állomását, a papírokat leteszem az asztalra, mosolyogva köszönök, és… és ekkor az utolsó csepp a pohárban. A kisasszony, (talán asszony, de erre vonatkozóan nincs információm) visszanevet rám és közli, hogy akkor most mehetek vissza egy újabb adag papírt vásárolni, mert beleírtam egy olyan rubrikába, ahova a hatóság írhat! És mosolyog. Nézek rá bambán értetlenül, mire közli, hogy talán el kellett volna olvasni a blokk bal szélén lévő HATÓSÁG TÖLTI KI feliratot. Ezzel betelt a pohár.
Rázendítettem, és elmeséltem az odáig vezető utat, telefonszámlát és felesleges időtöltést és az állam jó édes anyukáját is emlegetve, nem elfelejtve a kötelezettségemnek eleget tenni akarásból nyomtatványvásárlást, a pusztai körülmények között, ölben kitöltést. Végül megjegyeztem, hogy ezért a szar alaki hibáért küld el (ott talán azt is hozzátettem nagy dühömben, hogy a picsába) új nyomtatványt venni, amit egyébként is ingyen kellene a rendelkezésre bocsátani… Erre valamit elkezdett magyarázni arról, hogy ezt az állam határozta el így, hogy a modorom pocsék, hogy ezen a stíluson talán változtatnom kellene és hogy talán tanuljak meg olvasni… Ezzel befejeztem a ráfigyelést. Felálltam, a papírokat széttépten és hozzávágtam, sarkonfordultam és kimentem az ügyfélszolgálati térből. Valamit még kiabált utánnam, de arra már nem emlékszem. Hát biztosan nem úri módon viselkedtem, de talán nem csak bennem van itt hiba. Itt valami nagyon nincs rendben.
