Kommentáthúzás vanik. Amikor egy írásra komment jön és abból másik írás születik, így bővítve egy gondolat tárgykörét, vagy a léggömb térfogatát. Ezt mindenki eldönti majd saját maga.
Most egy történet jutott eszembe a klipről.
Három vak bölcs elhatározza, hogy meghatározza az elefántot. Lévén korlátozott érzékeléssel bírnak, a külső megjelenési formák meghatározásába kezdtek bele. Az első a fejét és annak környékét, a második a hastájékot, míg a harmadik a tomport vette "szemügyre". Vizsgálgattak, mértek és jegyzeteltek, mígnem mindhárman felállították saját maguk elkéopzelését az elefántról. És elkezdték összegezni
Az elefánt, kezdte az első, aki a fejénél állt, egy hosszú vékony féregszerű lény. Nem nem, vágott szavába a második, a hastájékról, az elefánt egy nagy gömbölyű, lebegő lény. Már hogy lehetne ez? -szólt a harmadik a tompor mellől, az elefánt vastag fatörzsekre emlékeztet... (És persze ez mind mind igaz az elefántra, de az elefánt ennél azért több egy kicsit...)
Szóval a mindenki másképp csinálja nem csak abból ered, hogy egy problémára számtalan megoldást találhatunk személyiségünkből és sajátos gondolkodásunkból fakadóan, de már az is elképesztően változatos, hogy egy adott jelenségben ki miféle problémát vél látni. Vagy nem látni. Vagy beleképzelni. Vagy megoldani csípőből. Vagy észre sem venni, csak belegfyalogolni, és továbbhaladni, mert számára nem is probléma az, amit más annak lát. Unalmas lenne az egységesseég? Nem! Nem unalmas, egyenesen szánalmas...
