A kilencvenes évek elején találkoztam először a Dianetika című könyvvel. Amit olvastam, az alapvetően tetszett, ha leszámítom azt, hogy emberek közötti kapcsolatokról beszélünk. Nekem nagyon rossz a véleményem az egészről. Amit a szcientológiáról tudok, az alapján legalább is nem szimpatikus.

Sem a módszer, sem az emberek. Igen, az a fajta elszántság, elvakult hit és odaadás, amit látok az átszellemült szcientológus szemében, az inkább egy bionikus munkaeszközre emlékeztet, mint élő, hús-vér emberre. Minap egy nem túl látogatott plázában voltunk a város szélén, amikor beléjük botlottunk. Kerülve a nyílt konfliktust, nagy ívben kezdtem kikerülni őket. Én nem akarok megtéríteni senkit, de azt elvárom, hogy engem se akarjon. Ha hagynám magam már moromon lennék, vagy jehovista, esetleg hitgyülis netán krisnás, bár ha választhatok, akkor leginkább krisnás lennék, de nem leszek. Megvan a magam eltökéltsége a világ mibenlétével kapcsolatban. Tessék szives lenni engem nem zargatni. Nem mondom, egy igazi mester jól jönne, aki nem pénzt akar, aki nem a maga üdvéért mutatná meg azt a bizonyos egyedül követhető utat. No hát ez van. Megátalkodottan megyek a saját fejem után, lehet kritizálni. Nyitott szemmel, de következetesen.(próbálok legalább is…)

Kedves barátomtól kaptam egy videót , tanulságosnak gondolom. Aki megnézi egy sajátos véleményt lát, egy élettörténetet, nyilván néhol elfogult, de tárgyilagosnak tűnőt. Ezt majd mindenki eldönti maga… Aztán most biztosan elvesztem a szcientológus olvasóimat, ha voltak, ez majd kiderül a látogatottsági mutatókból… (ha ha ha)