Kedvenc filmjeimet gyakran megnézem újra. Persze van amit kívülről fújok már, és mégis néha találok egy-egy olyan jelenetet, egy pillantást, ami addig elbújt, pedig jelentése van. Vannak filmek, amiket sokszor, és vannak amiket rongyosra nézek. Egy az utóbbiak közül a K-pax. Van benne egy jelenet.

Amikor a planetáriumban felvázolja Prott az Agape és Satori csillagok bolygólyát, a K-paxet. Csillagászok, Prott (Kevin Spacey), a pszichiáter, Dr Mark Powel (Jeff Bridges).

A számított pályát kivetítik, döbbent csend és értetlenség. Az adatok helyesek és ráadásul egy addigi dilemmát is feloldanak. Eddig a jelenet. És a film suhan tovább, vissza a pszichiátriai intézetbe, ahol megjelenik a boldogság kék madara. (ez így elég értelmetlen lehet annak, aki nem látta a filmet) Szóval ez a Prott, azt állítja, hogy erről a bolygóról jött. A mi derék űremberünk nem csak a létéről tud a rendszernek, de még a pontos mozgásokat is fel tudja vázolni a csillagászoknak, akik egyébként mostanában fedezték fel a nevezett csillagok bolygórendszerét. És innen érdekes a dolog. Miért is? Mert a film szerint visszakerül az intézetbe és megy tovább a cselekmény a végkifejletig. De… és itt jön az a bűvös de, miszerint ez lehet valószerű? (igen, tudom, hogy egy filmről beszélünk) Működhet úgy, hogy a döbbenettől leesett állú csillagászok csak így elengedjenek egy űrembert, aki a tudásával épp az imént hanyagul leiskolázta őket?

A tudományos fantasztikus filmeken és az x aktákon felnőtt generáció sikít most más folytatásért. Hősünk, ha ez a valóságban játszódna, nagyjából fél órán belül valami nagyon hipiszupititkos másik intézményben találná magát, ahol mint valami levelibékát kezelnék. Mondjuk már akkor necces lett volna ez a folytatás, amikor a film elején kiderül, hogy látja az UV fényt, na de az (az infó) biztos nem került ki a pszichiátriai intézet laborjából. Most viszont neves csillagászok találták magukat szemben valami olyannal, amit nem értenek. Na nehogy már ne „ajánlanák” más szakterületek doktorainak „figyelmébe” hősünket! Mielőtt a derék Prott felocsúdna, agyában turkálnának a kedves doktoraink, hogy megtalálják benne a kérdéseikre a választ. Csűrnék csavarnák szöveteit… rostjaira szednék szét, ha csak egy halvány reménysugarat is látnának arra, hogy amit mond nem valamiféle végzetes rendszerhiba a szerencsétlen agyában, hanem maga a valóság. A filmben vannak olyan mondatok, amik kiragadva, önállóan is értelmesek és életképesek.

Az ember a szemet szemért elvvel él. Ezt a világegyetemben mindenhol tudják, hogy butaság. Itt a földön is Jézus és Buddha is ezt mondta, de ezzel nem törődtek sem a keresztények, sem a buddhisták. Tényleg ilyenek vagyunk? Amikor az információt készen a kezünkbe kapjuk, akkor sem tudunk vele mit csinálni. Félreértés ne essék, én nem térítgetek senkit semmiféle hitre, az említett példa a filmből való. Abban azért van mégiscsak valami kesernyés utóíz, ha mondjuk a keresztes háborúkra, vagy bármilyen más vallási háborúra gondolok…

Ami a filmet illeti, én azt tanácsolom, hogy aki csak teheti, nézze meg. Nekem nagyon tanulságos volt.