Léna, ezt a verset mindenkinek meg akarom mutatni.
"...Láncold kezeim gúzsba kérlek, maguktól nyújtják ezt a paradox kínból szült szerelemalmát, édes gyümölcsharapásnedű kielégít, szomjat olt,
és... fájhat bárhogy, úgyis elfogy, lesz belőle sosemvolt..."
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
