Asszisztens (Ref.sz.: A - W814)

(jaj bocsánat, ez a legutóbb küldött álláspályázatom kódja, a vágólapról került ide, ezerbocsánat, hozom az írást is...)

Kezdjük ott, hogy volt ez a tévéőrület, a fogyósó. A norbiapdétfittneszguru meg a béresalexandraszépségstúdió közreműködésével. Manapság a csapból is az folyik, hogy az egyik feljelenti, kóklerséggel vádolja, bíróság elé citálja a másikat, a másik meg feljelenti, bíróság elé citálja és visszavádolja az egyiket. Közben a fogyisok is, egyik csapat a másik ellen hörög. Nem mintha nem azzal kellene elfoglalva lenniük, hogy ej, deszépen megfogytak dús idomaik, és hogy nektek kedves másik csapat, szintén hogy de megfogyott a kilóitok száma. Aztán ölje egymást a két guru. Á, nem… öl itt mindenki mindenkit.

Viszont engem nem ez érdekel, ez csak amolyan témafelvezető volt. Mert ugye van nekem is a szépen dúsult idomkupacom, itt a gyönyörű izmos fiatal testem körül. Tisztelettel jelentem azok számára, akiket ez érdekel, hogy a fogyótúra indulópontjához képest nagyjából egy húszas lement. Na konkrét számokban ez azt jelenti, hogy amikor elindultunk, akkor már vágósertésnek is nagy voltam a közel 180 kilómmal (170-175, ezt nem lehet pontosan tudni, mert a mérlegek zöme bizony 150 Kg méréshatárral készül).

Ámde, hogy a titok ne lehessen tovább titok, hogy a relytéjről lebbenjen a fátyol, és derüljön ki, aminek ki kell, vettünk egy hipiszupi dizájn mérleget, üveglappal, digitális üzeműt. Kipróbáltuk, én is felálltam rá, kissé bátortalanul ugyan, mert aztán most jön a megmérettetés, a nagy na tessék, nem fogytál egy dekát sem pofára esés. És jött, csak nem úgy. Mert kérem tisztelettel, 152-3 körül nyomom a földet mostanság.

Virágokat, és egyéb jókívánságokat az öltözőmbe, én meg már csak a maradék 50 kilónyi feleslegem eltávolításával foglalatoskodok. Azért azt jó végre számszerűleg is látni, hogy nem teljesen hiábavaló itt minden erőlködés. Na csak ennyi, nektek étvágy a reggelihez, én addig nézelődöm az ablakon át, a ragyogó jéghideg majdnem tavaszi fényben.