Pár szót róla, ha már felemlegettem, meg amúgy sem tudok róla sokat, így itt a pompás alkalom, hogy kicsit ennek a dolognak is utánnajárjak, hogy aztán majd valamikor, ezt is hanyagul kezelve, pontatlanul idézzem.
A Nyugat első nemzedékének jelentékeny novellistái közé tartozik, aki egyben nagy képzettségű nyelvtudós volt, igen jól verselt, kordokumentumnak is értékes önéletrajzi trilógiát írt, történelmi regényeit a páratlan nyelvi archaizálás ellenére is sikerült olvasmányossá tennie, legjobb prózai műfordítóink közé tartozott - de legművészebb, nemegyszer leglíraibb alkotásait mégis csillogó rövid esszéiben találhatjuk. Jellegzetesen baloldali értelmiségi volt, akitől mégis idegen maradt a forradalom. Helyzete és útja jellemző is az egyre inkább szükség szerint jobboldalivá váló polgár és a szükségszerűen szocialistává fejlődő baloldaliság között a baloldali polgár intellektuális magáramaradottságára. Helyzete némiképp emlékeztet a hajdani felvilágosodott francia arisztokratákéra, akik idegenek maradtak a forradalom tüzétől, és még idegenebbül éltek tovább a restauráció jeges dermedtségében, előkelő idegenként őrizvén Voltaire-ék forradalmat előkészítő, de forradalomig nem jutó eszmevilágát, és végül mégis gyanús alakokként élték szellemi magányukat. Laczkó ráadásul megérte a felszabadulást, amelynek éveiben tisztelt idegenként mégis hozzátehetett még valamit a nem jelentéktelen életműhöz.
Laczkó Géza az Eötvös Kollégium neveltje volt, vendégként megfordult az École Normale Supérieure-ben is. Hatalmas irodalmi és filológiai tájékozottsággal rendelkezett. A Nyugat egyik főmunkatársa volt. Érzékletes, színes esszéket és elbeszéléseket írt, érdeklődése és igénye azonban inkább a regény műfajához vonzotta. Fogékony volt kora problémái iránt is, de szívesebben kalandozott a történelmi múlt tájain, s emlékezetes sikert aratott a Német maszlag, török áfium (1918) című művével. A felszabadulás után alig találkozunk nevével: az irodalmi életből visszavonulva, háromkötetesre tervezett, nagy Rákóczi-regényén dolgozott. Életrajzi alkotásnak szánta, ugyanakkor a kuruc-labanc idők teljességét is meg akarta mutatni benne, ezért szinte elképesztő előkészületeket tett. Történészeket megszégyenítő anyagot halmozott fel, ennek birtokában néhány reveláló erejű meglátása is volt a kor történetére vonatkozóan. Ám talán éppen a roppant nyersanyag vált a mű kiteljesítésének legfőbb gátjává. A Rákóczi (1955) töredékes maradt, a tervezett trilógiának csak két kötete készült el.
