Ma arra keltem, hogy mintha egész éjjel vertek volna. Fejfájás, szédelgés, már nagyon unom ezt az átok takonykórt. Közben meg olyan magambaszállós hangulatom van. Olyan értékeljük amit eddig tettünk. Aztán men sok értékelnivalót találok, csak valami üres hideg nihilt. Hát kb két képet festettem eddig, ami átlagban ugye havi egynek felel meg. (hogy utálom az átlagot) Elfogyott a teám is, és pötyögök, és bambulom a monitort, és a Marta's Song szól, előtte Cserháti, hamu és gyámánt... Szellőztetek és fázom közben, meg járatom az agyam sok mindenen. Ebből megint egy kép lesz, még nincsenek körvonalak, lehet nem is lesznek, csak színek. Kavargó burgundi vörös és nápolyi sárga. Sötét okker, égetett umbra.

Múltkor, a kirándulásról hoztam haza okkert, nyers porllékony követ, azzal húzom majd a vonalakat, sisteregve, sercegve, végig a vásznon. Szeretem a festék illatát, ahogy a pórusaimon keresztül átjár, belém gyűlik, és kinyomja a gondolatokat. Mint egy kakukkfióka a fészekben.

Deep Purple*, Marta's song még mindíg. festettem már zenére, de nem az igazi, vagy csak nekem nem jön be, de az motoszkál a fejemben, hogy valami igazán élőt szeretnék egyszer. Koncerten festeni mondjuk, ahol nem csak a zene szól, de emberek nyüzsögnek, ahol él minden körülöttem, ahol az átragadó dinamika látszik minden festékfoltban. Nem tudom, hogy lenne megoldható a sötét dugig tömött helyen egy ilyen akció, de egyszer mindenképpen kipróbálnám...

(*azt ugye mondanom sem kell, hogy ez persze nem deep purple, hamem deep forest?)