Hazaérés, gép bekapcs, vége a hétvégnek, ímél-les, ki írt? Sokan… tegnap engem is elkapott az újdonság szele. A fodrász punk frizurát csinált a fejemre. Nem nagy taraj, olyan „kis helyes”, olyan éppen van valami. Amúgy tettszik. Viccelődtem vele, hogy be is kellene színezni. Azám a jó móka. Egyszer mentem kék hajjal dolgozni. Az is nagy élmény volt. Nyár közepe, semmi farsang, semm móka-kacagás, csak az én földöntúli kék hajam villogott. Hát nem sokkal utána ott is hagytam azt a munkát. Jó rég volt már…

Csináltál már olyat, hogy palackba üzenetet írtál, Dunába dobtad és vártál? Én igen. Három vagy négy nyelven is írtam bele, egyszerű mondatokat, biztosan helytelenül, csak annyit, ki vagyok, honnan írtam, egy válaszcímet, és vártam. És jött egyszer csak egy levél. Válaszolt valaki a palackpostámra. Jópofa dolog volt, de nem tartott sokáig.

Most arra gondoltam, hogy valami hasonlót akarok csinálni. Mondjuk a Gellérthegyen, a szobornál, a pad alá, vagy a szigeten az állakert mellett az egyik fa odvában, vagy a várban, a bástyán valahol, mondjuk az ágyúknál. valami vízhatlan dobozba. Ne legyen nagyon feltűnő, ne lássa aki nem tud róla, de találja meg aki keresi. Hmm hmm. Milyen lehet így levelezni? Nem tudod ki az, nem tudod miért válaszol, csak azt tudod, hogy van valaki, aki időről időre elmegy, megkeresi a dobozt, elolvassa, és válaszol. Kérdez, mond, bármit, egy vadidegen ismerős, akinek nem látod az arcát, nem is fontos, vagy nem tudom, de nem erről szólna az egész. Van egy játék, amikor megadott GPS koordinátákon hagynak egymásnak kis üzeneteket azok, akik benne vannak a játékban. Itt nem kellene megkeresni, lehetne tudni hol van, csak el kell menni, és reagálni rá. Na majd gondolkodom még ezen. Vannak helyek is, ahol jól el lehet rejteni ilyen kis üzeneteket.