Nagy utazás, mintha nem a régi volnál. Itt motoszkál a filmzene a fülemben, és közben a hétvége dús eseményeit rágcsálom át. Húsvét, blabla, utazás Egerbe. Ez szokás nálunk. Anci megy haza, és megy az utánfutó is. Nem mintha sok kedvem lett volna, bár otthon egyedül sem az igazi, de ilyenkor a következő a program. Eszünk, alszunk, eszünk, alszunk, időnként iszunk is. Na erre otthon is képes vagyok, a közlekedési tortúra kihagyásával.

Imádom a tömegközlekedést. Fizetsz, mint a katonatiszt, és még bocsánat, de nem tudok erre jobb kifejezést, basztatnak is. Koszos büdös BKV busz aztán undorító aluljáró, tömeg, csomag a válladon, metró. Kezdődik a játék. Hatvanhárom biztonsági jegyellenőr, sorfalban, mintha legalább is veszélyes bűnözőkkel foglalkoznának, övükön gumibot. Legszívesebben némelyiknek feldugnám a gumibotját, legalább tudja meg mire való… Sorfal között tülekedés, mennek a marhák a vágóhídra, őrök le se szarják, csak egyet-egyet kikapnak akit aztán tüzetesebben is megnéznek. Komolyan, ha az öreganyám fényképét mutogatnám, és egy januári bérletet, azt se vennék észre, mert határozottan közelítek feléjük. Minden szendét kiszednek a sorból, azokra utaznak. Na túl rajtuk, megint nem érdekelte azt a parasztot, akit az én bérletem árából fizetnek, hogy mit teszek az orra alá. Nem baj, megyünk lefelé. keletiben lépcső tetején megint ott a sorfal. Dögöljenek meg, komolyan, ha egyszer befelé elkérték és elvileg minden állomáson ott vannak, akkor hogy a fenébe kerülhetne be jegy nélkül akárki is? Jó rendben, nincsenek mindenhol. De legyenek. Nézzék minden bejáratnál. Vagy minden kijáratnál, de ne baszogassanak engem csak azért, mert csomóponttól csomópontig közlekedek kifelé is, meg befelé is. Ez egyszerűen zaklatás, és erre fizetem a bérlet árát. Két szóban összefoglalva rohadjanak meg.

No de sebaj, BKV-n túl, már nem jöhet meglepetés. De jött. Keleti jegypénztár. Nem is hosszúak a sorok, beállunk. A sor meg csak nem halad. Negyed órája egy tapodtat sem. Akkor figyelem, ugyanaz az öregember áll a kasszánál, mint amikor beálltunk. Mondja nagyon, a pénztárosnő meg szintén. Kis idő után félhangosan elkezdtem oltogatni az előttem álló kisebbségi úriembert, hogy ez így nem megy, el fog menni az esti vonatom, satöbbi. Nem is kellett sokáig várni a hatásra, nekifogott beszólogatni az öregembernek, hogy menjen már a fenébe. Gondoltam is magamban, még egy-két oltást adok a srácnak, az előre megy és megveri… Mire odaértünk a kasszához, kiderült, hogy a nővel van valami hiba. Kettővel előttünk srác kéri a jegyet Miskolcig IC pótjegy, Miskolctól Salgótarjánig egy sima teljes árú. Nő kiadja, kéri a hétezer valamennyit, ami kicsit meghökkenti a srácot. Ugyan is kapott egy teljes árút Bp Miskolc útra, hozzá az IC pótjegy, és egy teljes árút Bp Salgótarján útra… Érdekes, hogy a sorban mindenki tökéletesen értette már elsőre is, hogy mit akar, csak a pénztáros nem.. újabb szóváltás és néhány feleslegesen elvesztegetett perc. Mi már hamar megkaptuk a jegyet, mentünk a vonatra. Ott aztán a közönség a következő nem elhanyagolható tényező. Kissebbségi nagycsalád a kocsi első felében a dohányzóba befészkelte magát, mi az ajtó túloldalán a nemdohányzóban. Büdös kölke azzal szórakoztatta magát, hogy az ajtót nyitogatta, mire ömlött be a kocsmaszag. Aztán amikor ezzel már elfárasztotta magát, akkor következett az ajtórugdosás. Nem vagyok fajgyűlölő, de nem hiszem, hogy a vonatjegy árában ennek elviselése is belefoglaltatott. Aztán ha beszólok, én vagyok a rossz. De legalább leszálltak volna Hatvannál, vagy Gyöngyösnél, de nem, ők Füzesabonyig szórakoztattak minket. Hurrá húsvét, de legalább mindjárt megérkezünk Egerbe, ahol majd jól kipihenjük magunkat a két nap alatt. Csak utazni utálok. Nagyon…

Egerben persze aztán minden a megszokott, evésivás alvás… látogatás, locsolás és haza, autóval. Az egy fél fokkal jobb. Csak az egyik térdem megy szét az előretolt ülés miatt a műszerfalon, de a másfél órát féltéden is kibírom, végre itthon, majd lehet ültetni a ciprust, amit még Egerben vettünk. Végre vége. Kifújhatom magam… most egy darabig megint nem megyek sehová.