Éjfél körül indultunk el a vörös lyukból. Mivel kicsit még sétálni akartunk, szellőzésképp, nem siettünk a 923-as buszhoz. Elsétáltunk a Margit hídig. Közben megnéztük az amfiteátrumot is. Épp ott, ahova az előző időkapszulát tettem, egy nagy csapat fiatal üldögélt. Sejtem hogy tűnhetett el.

Érdekes egy városban lakunk. Kijöttünk a szórakozó helyről, és a Zsigmond térig bírtuk a pisivel. Ott aztán bozót. Én még hagyján, de egy nőnek azért ez sokkal kényelmetlenebb. Szívesen bedobálnám én az aprót a fülkeajtón lévő kasszába is, ha lenne, de nincs. Szóval eljátszottuk a bozótharcos pisiszamurályt. Csak azt nem értem, hogy miért nincsenek nyilvános illemhelyek. Aztán eszembe jut, hogy a nyolcas végállomásánál ugyan van, ötvenessel működik, de azt meg éjszakai melegedőnek használják a hajléktalanok. Ergo mintha nem is lenne.

A következő érdekesség a buszmegállókban várakozó sárgamellényes biztonsági jegyellenőrök. Rendszertelen és minden logikát nélkülöző módon hol vannak a megállóban, hol meg nem. Persze a csuklós busz minden ajtajához két-három embert állítani nem lehet kis pénz, de a buszon beleragadsz a szutyokba. Mert a takarításra már nincs költségvetés. Amúgy egészen hamar hazaértünk, a sétával és várakozásokkal, menetidőkkel együtt kettő körül itthon voltunk. Legalább a járatok jól össze vannak hangolva, hogy ne csak negatívumokat mondjak. És az is tettszik, hogy éjjel gyakorlatilag egy átszállással eddig mindenhová eljutottunk. Nappal ez úgy nézne ki, hogy 139es busz déli, onnan metróval a Batthyány térre, majd a 86os busz. Az három jármű. És lassabb is… Közlekedjünk éjjel.