Ha azt mondom megbántam ezt az iskolát, akkor az csak részben igaz. Megismertem néhány embert, akikért megérte. Tanultam is néhány új dolgot, ezért is megérte. Azt továbbra sem tudom, hogy ez mennyiben járul hozzá a jövőmhöz, hacsak nem azzal, hogy felkeltette az érdeklődésemet a továbbtanulás iránt. Ennél konkrétabb haszna szerintem nem lesz.

Tegnapra elkészült a szakdolgozatom kötése. Judit volt olyan kedves és elhozta a vizsgára. Meg kell mondjam egészen tetszik az a szép fekete (mű)bőr kötés az arany betűkkel. Lehet más erénye nincs is a munkámnak, de jó volt így látni, kézbe fogni. Azt sajnálom, hogy Eszter nem látta a végeredményt. Talán majd egyszer köttetünk egyet otthonra is. Ámde az örömködés itt el is fogyott. Ugyanis leadni nem volt egyszerű dolog. Bár elvileg pénteken nincs titkárság, de a leadás miatt bent van a nem is tudom milyen titulussal bíró csoda kedves hölgyike. Már ha a helyén találom. Azt sem volt könnyű kideríteni, hogy merre van. Helyettesített, azaz dolgozatot iratott az egyik teremben. Mire ez kiderült háromszor bejártam a lehetséges helyeket a portás tippjei alapján. Az mondjuk megdöbbentő volt, hogy a tanári iroda ajtaja ugyan nyitva, de sem ott, sen az onnan is nyíló diák könyvtárban nem volt senki. Kabátok, táskák, technikai eszközök mindenfelé, és sehol egy teremtett lélek. Fő a rend ugye, és a mérnöki pontossággal működő svájci óraszerkezet, amihez előszeretettel hasonlítják ugyan magukat, de annak nyomát sem lehet fellelni az intézményben.

Tehát keresem a titkárigazgatóhelyettestanárnéninket. Vizsgáztat. Nem illik, de bekopogok, már vagy másfél órája túl vagyok a saját vizsgámon, és ráadásul gyűlnek a leadásra váró anyagok a kezemben. Ha már úgy is maradnom kell a sajátom miatt, akkor lennék szíves a többiekét is ugye… Lennék, persze. Csak essünk már túl a formaságokon. Szóval bekopogok, kérdem hogy a szakdolgozatokat mikor adhatnám le. Várjak türelemmel, még nagyjából háromnegyed órát, addig tart a dolgozatra kiszabott idő, aztán majd jön. Újabb kérdés, Őn az egyetlen aki ezt átveheti tőlem? Igen. Ez tömör, rövid és félremagyarázhatatlan válasz. Nincs mit tenni, várok. Üldögélek a folyosón a titkárság ajtaja előtt, mint amikor szakmunkásban a fegyelmi tárgyalásomra vártam. De lassan telik az idő.

Megérkezik, leadhatom a többiekét is, csak ki kell tölteni hozzá a szükséges papírt, amin igazolja,hogy átvette. Két példányban… Még szerencse, hogy grafomán vagyok. Átadás-átvétel letudva. Alig több, mint két órát kellett rá várnom. Viszont így nem kellett hazamennem a koncert előtt, nem kellett élelmiszerekkel terhelnem a szervezetemet, és a kezemet sem kellett összezseléznem a tarajam állítgatása közben. Pedig a szakdolgozat leadás helyett valami ilyet terveztem, de hála az iskolának, ezeket mind nem kellett megtennem.

Ebben a félévben volt három olyan alkalom, amikor a tanár hiányzása miatt elmaradt az óra, és további kettő, amikor inkompetens személy tartotta meg az órát a tanár helyett. Még szerencse, hogy ez egy jól működő képző intézet, mi lenne, ha nem lenne az?