Hétfő reggeli borongás.
Mindjárt vége a hónapnak.
Mindjárt vége az iskolának.
Mindjárt vége az évnek.
Mindjárt vége.
Sokszor kezdtem bele úgy dolgokba, hogy a vége előtt vége lett.
Sokszor úgy lett vége, hogy el sem kezdődött.
Kint tavasz van.
Napsütötte üde-zöld fű.
Szürkéskék, reggeli párával teli friss illatú napsütés.
Kiszolgáltatottság.
Szellőztetem a lakást.
Az agyamat.
Pihentető látvány a sok zöld fű.
Jó rajta végigpásztázni.
Még egy rigó is énekel.
Nagyon trillázza.
Területfoglalás.
Életteret szorít ki magának.
És kiszorít egy másikat.
Akié korábban volt az ág, a fa.
A kék ég. Harcol.
Harcol az életért.
A túlélésért.
A szaporodás jogáért.
És dalol.
Dallal fegyverkezik.
Igazi csőr-te.
Nem vérre menő pár-baly.
Nem tudom mi lesz, mi volt, mi van.
Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom.
Gyomorgörcs.
Remegés.
A kezemben.
Valahol elvesztettem az útirányt.
Valahol rossz felé kanyarodtam.
Valahol nem jól tettem amit.
Nem ott vagyok ahol kell lennem.
Nem akkor vagyok, amikor kell lennem.
Nem az vagyok, akinek lennem kell.
Kinek kell lennem?
Kinek kellek?
Minek kellek?
Kellek?
Hídfőállás. Kellek?
Hídalatti létkérdések.
Vannak?
A2xl
+
Takarítom ecsettel a billentyűzetet.
Klavia-túra. Taszta-túra. Teljesítmény túra.
Táktáhárkóny-Vásutállomós.
Vattacukorgyár, tessék.
Sírógörcs.
