Hatmillió évre tehető törzsfejlődésünk eredményeként oda jutottunk, hogy képesek vagyunk visszajuttatni magunkat a kezdetekhez. Az persze nem biztos, hogy ezt megtesszük, ahogy az sem biztos, hogy ha megtesszük, elkezdődik majd a folyamat előröl. A kedves kis Orrorin Tugenensis, kenyai emberelőd, az első hominida, amiről már feltételezhetően két lábon járt, nem is sejtette, hogy egyszer, a hatalmas utódok már nem a két lábon járást fogják csodálni, hanem a csilagokba tekintenek. Hatmillió évével legkorábbi ősünknek tartjuk. Az érdekes igazából az, hogy Ő még inkább állat volt, mintsem ember. Pusztán emberszabású lény. Mint ma egy csimpánz. Tőle kiindulva ötmillió kilencszáz-negyvenezer év telik el, amíg a mai modern ember kialakul. Egészen addig semmi jelét nem mutatjuk az értelemnek, a művészetnek, a kultúrának. Semmi olyannak, amitől mi, ma embernek érezzük magunkat.

Vajon mi történt hatvanezer évvel ezelőtt, ami ezt a hihetetlen ugrást elindította? Vannak, akik a szupervulkánokra gyanakodnak. Az egy túlélőre, aki életben maradt a világot elsöprő kataklizmában. Az Ős Ádám, akinek genetikai emléke ma minden emberben fellelhető. Ez a szuper ős feltehetően osztódással szaporodott, hiszen egyedül volt, tehát el kellett valahogy indulni a föld benépesítése felé. Amikor kellő számú klónt termelt saját magából, akkor … Állj! Itt valami hibádzik. Két hím egyed nem alkot szaporodóképes párt. Vissza az elejére. Tehát egy Éva maradt életben, aki amúgy is sokkal inkább lenne képes szűznemzéssel szaporodni, ahogy arra a természetben számos példát találunk. Persze nem a fejlett gerinceseknél, de ez egy apró részletkérdés. Szóval az ős Éva elkezdte klónjaival benépesíteni a földet, majd amikor kellő számú egyedet hozott létre, nemet váltott. Na erre szintén van példa az élővilágban, és az csak újabb részletkérdés, hogy megint nem a gerincesek között.

Tehát Éva nemet váltott, és Ádámmá alakult, hogy a genetikai változatosságot megteremthesse. Elkezdett szaporodni saját klónjaival, ami még így is meglehetősen belterjes populáció lehetett. Nyilván volt valami megrendítően bájos benne, mert az összes hölgyet magáévá kellett tennie ahhoz, hogy ez a génváltozatosság létrejöjjön. Nyilván nagyon sok utód életképtelenül pusztult el, még a felnőtté válás, a szaporodóképesség elérése előtt. Valahogy ez a képlet magyarázná azt, hogy a féri (mondjam azt, hogy én?) miért poligám? Hát igen, a magot szét kell szórni… Istenem, milyen messzire mutatnak az emberi vonások!

Mennyi embernek kellene túlélni ma egy kataklizmát ahhoz, hogy újra be tudják népesíteni a bolygót? Rendben, már hallom is a hörgést, még hogy kataklizma, még hogy szupervulkán, vagy szupernova, vagy bármi, ami a fejlett kultúránkat vérbe fojtva pusztítana ki minket… Vegyük inkább az űrutazást. Ma a humán kutatások deklarált célja az, hogy egy távoli bolygót hogyan tudnánk uralmunk alá hajtani, de legalább is belakni. Én inkább hiszem, hogy ezek a földi kihalásunk fenyegetése esetére tervezgetett csillagközi evakuáció B terveként ide, a földre vonatkoznak inkább. Legyen bárhogy, hány egyednek kell rendelkezésre állni ahhoz, hogy életképes, önellátásra alkalmas populációt hozzunk létre?

Görbe tükrömet fordítsuk újra a hatvanezer évvel ezelőtti történetekre. Kicsit futurisztikusra sikeredett első lehetőségem mellett vannak egyéb ötleteim is. Bár ezek sem tűnnek kevésbé egyszerű fantazmagóriának. Ha ez a variáció nem volt eléggé tudományos fantasztikus, akkor nézzük a következőt. Annak idején, egy földön kívüli látogató járt a földön. Elképzelhető, hogy az itt talált számos életforma közül kiválasztott egy kellően fejlett, de meglehetősen ostoba fajt, amin aztán elkezdett kísérletezni, hogy megállapítsa, mire képes a saját agya. Kérem ne tessék nevetgélni. Mi valami hasonlót teszünk a majmokkal laboratóriumaink rejtekében. Szóval a kísérletben talán tudatfokozó szerekkel, eljárásokkal, isten tudja mikkel kezelték a szerencsétlen Homo Sapienst, (zárójelben jegyzem meg, mi a Homo Super Sapiens vagyunk) aki a kísérletek hatására szupermenné vált. A pókember és a láthatatlan ember hamar kihalta. Szóval ez a felturbózott agyú lény kiszabadult, vagy humánus okokból a kutatás befejeztével elengedték, de a lényeg, hogy a nagyfiú, tele tesztoszteronnal, nekilátott végigdugni az összes nőstényt, aki az útjába került. Meg kell mondanom, igazán rafinált fickó volt, mert felturbózott képességeit elég alaposan sikerült elhintenie a hölgyek között. A kis huncut, valóságos szexbomba. Korának legyőzhetetlen Cassanovája.

Aztán ha azon gondokozunk, hogy ez a földön kívüli idegen is elég nehezen elképzelhető, akkor azért megemlíteném a pánspermia elméletet. Ez azt mondja, hogy a világűrből érkezhetnek az élet valamilyen nyomát hordozó látogató. Számtalan olyan meteorit érte már el a föld felszíné, amelyet alaposabban megtekintve, fosszilis maradványokra emlékeztető képződmények voltak fellelhetőek. Kutatások bizonyítják, hogy vannak baktériumok, amik képesek kibírni a világűr szélsőséges körülményeit, majd amikor az életfeltételek ismét adottak, fejlődésnek, szaporodásnak indulnak. Ha nem a Deus ex machina hívei vagyunk, akkor ez egy lehetséges magyarázat a földi élet eredetére is. Ebben az esetben akát az is előfordulhat, hogy a földet érő objektum mélyén olyan életformák érkeznek, melyek itt meg tudnak telepedni. Ha a mefgtelepedésre képesek, akkor akár arra is képesek lehetnek, hogy kapcsolatba kerüljenek és hassanak a jelen lévő földi létformákra. Tételezzük fel, hogy a szerencsétlen Homo Sapiensünk épp napi rutinját végzi, amikor is becsapódik egy kis kődarab, nem messze tőle. Tüzet még nem tud gyújtani, de már nem fél tőle. Így hát felkerekedik, hogy a zsarátnokot hazavigye, mert ugye az asszony annak nagyon örül, így aztán este lesz jutalom is. Szóval, ahogy így éppen beszerzi a mindennapi tüzecskét, a világűrből érkező látogatóval szorosabb kontaktusba kerül, mint szerette volna. A kezén lévő horzsoláson keresztül az épen maradt baktérium a szervezetébe kerül, és megfertőzi. Genetikai változásokat indít el benne. Véletlenszerűen két alapvető tulajdonságát erősíti. Az agyi képességeit és a szaporodási ösztönét. A történet innentől hasonló az előzőre. Utódai aztán az új képességekkel felvértezve hihetetlen fejlődésnek indulnak…

Hát lehetőség van sok…Aztán, ha ezek egyike sem tettszik, akkor még mindig ott van a kérdés nélküli válasz, a teremtés elmélet, de azzal meg az a bibi, hogy ha már hatmillió éve megteremtette az embert az isten, akkor miért várt vele, hogy meg is töltse a porhüvelyt mindazzal, amit szánt nekünk?