Nekiállok pokrócot keresni, felsejlett, hogy a bográcsolás óta a farakás tetején gyűrődik, az meg nem tegnap volt. Hát igen, eddig nem hiányzott. Szóval pokrócot kerítek, a föld alól is, és kimegyek a margit szigetre tanulni. Hatalmas kupac egyszeri olvasásra szánt anyagon kell magam átrágni. És némi tudással felvérteznem magam a vizsgáig. Hát nincs messze, az első turnus tegnap már be is fejezte az iskolát.

Aztán az is eszembe jutott, csak hogy elégedetlenkedjek egy kicsit, hogy nem túl vizes-e a nagyrét, ahova megyek, a pokrócommal és a tanulnivalóval ahoz, hogy ott heverészve töltsem fejembe a tudást. Bár ebben az esetben a számtalan padok egyikét fogom becélozni, vagy lent a rakparton terítem le a plédet, vagy nem tudom, a lényeg, hogy napsütés, jó levegő, tudásvágy, lennénk már túl rajta végre hangulat, nem félek tőle, de azért jó lenne már inkább csak visszaemlékezni rá.

Elaludtam a szemöldököm… ez rettenetes. Az egyik oldalon a szemembe lóg, másikon a homlokom közepéig ágaskodik. Mielőtt elindulnék, némileg átalakítom, de ha annak nekiesek, akkor már egyéb arc és más fejen található szőrzeteknek is neki kellene, azt hiszem, ez majd délután történik meg… Nullásgép „rlz”, isten veled taréj, ami amúgy sem volt már felállítva egy ideje. (felállítva, ácsorog, mik járnak az eszemben???)