Építgetem ezt a fránya kis oldalt, és közben rájövök sok mindenre, hogy kell, mint kell, és legfőképpen arra, mennyi mindent nem tudok még…

Most például belekerült ez a skype hivásos izé, ennek az lenne az értelme, hogy azonnali üzeneteket lehet váltani velem, már amikor épp elérhető vagyok a megadott címen, csak arra nem jöttem még rá, hogyan tudom megnézni azokat az üzeneteket, amik akkor jönnek, ha nem vagyok elérhető… Llehet, a megoldás az lesz, ha nem írásra állítom a skype-ot, hanem hang hívásra. Mert ezt már tudom hogy kell. Tényleg tanulok…

Mindegy, ez esti történet. Délelőtt kimentünk a Margit szigetre tollasozni, meg kicsit barnulni, kell az alapszín a Balatonra. Aztán romokat néztünk, majd állatokat, bár ezt pont fordított sorrendben, de a végén elmentünk a termálvízeséshez. Arany meg egyéb halak, teknős, boddzás fagyi, ami inkább volt mézes citromos cukorka ízű, de a birs fagyi az igen, az előtt le a kalappal.

Jó volt tollasozni megint, ha jól számolok, három éve nem volt a kezemben az ütő, lészámítva azt, amikor a szekrényből a fejemre esik. Kellemeset ugráltunk. Ha lenne egy vízparti, értsd balatoni nyaralónk, rengeteget tollasoznánk. Akár a mait is megismételhetnénk máskor… lustaság! Most egy kis zsírégető feketesört vettem magamhoz és készül a zebra piskóta is. Nesze neked fogyókúra! Este meg koccintás a bizonyítványomra. Élni tudni kell!