Vidéki házakat nézegettünk. Egész olcsón meg lehet venni néhány szép parasztházat. Nincsenek is messze. Keleti kicsit több mint fél óra vonattal, stadion buszpályaudvar is egy óra alatt. Falu. Igazi, háborítatlan vidéki környezet. Hátsóudvar, veteményesnek, néhány állat is lehet. Paraszt gazdaság? Tudnám én ezt? Autó kell ide. A nélkül nem menne. De tényleg tudnám? TÉRKÉPFÉLE DÁNYBA

Valami Buda széli, erdőalji, mindentől távoli és mégis közeli volna az igazi. Ahol kinézek az ablakon reggel, és nincs szomszéd, nincs viszály. Bulit tartunk? Senkit nem zavar. És valami baromi nagy terület kell. Már írtam erről. Park közepén vadászlak, vendégfogadóval. Régi kúria. Tó! Az mindenképp kell, anélkül nem megy. Miért nem lehet ezt a Balaton parton valahol? Badacsonyban láttuk azt a házat. Vajon eladó még? Bár ott aztán sok mindent el lehet mondani, csal azt nem, hogy nyugalmas lenne. Viszont vendég vonzás szempontjából szenzációs lehetőségek rejlenének benne… és a teraszról csodás a kilátás a vízre. Persze csak addig, míg az előtte lévő ház felett ki lehet látni…

Mi lenne, ha a tó közepén egy úszó házat építenék? Egy kikötő lenne mellé, hogy csónakkal vagy vitorlással meg lehessen közelíteni…

Forró nyári vibrálás, a parti fák hullámokon megtört árnyék-kerettel szegélyezik a hegy alját, ahogy a nap lassan lecsúszik az íveken. Narancsfelhőben izzó-kék árnyék dallam, suhanó ritmusban. Tompán csapódó hullámok, hajótesten koccanó csónak. Vízbe merülés. Dalba merülés. Születés misztériumába merülés. Elmúlás fájdalmába merülés. Új kezdet boldogságába merülés. Egyszerűen elmerülés a teremtésben. Palack nyakából pukkanó szőlő illatában érlelt parafa terül szét. Mámorban fürdés. Boldog ölelés. Forró csók. Forró testek. Forró éjszakán szélben ülés. Álom ölés, álom teremtés, álom megélés. Ugrás a semmiben lebegő párás érzelmekbe, fejjel előre, szabadesés. Nincsenek határok, nincsen félelem, nincs semmi, csak a semmi van.