„…Magyarországnak cselekedetben, politikai nézetben és gondolatokban is változtatásra van szüksége, elég volt a félelemből és a gyűlöletből, a Meleg Méltóság Napja a magyar méltóság napja…”

- jelentette ki Szetey Gábor volt személyügyi államtitkár a 13. alkalommal rendezett melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzvesztiták felvonulásának megnyitóján szombaton Budapesten.

Nem akartam írni erről, mert sokkal melegebb a téma, mint amennyi figyelmet megérdemelne. Indulatokat kavar, mellette – ellen egyaránt. Mégis írok. El kell mondanom a véleményemet a dologról.

Leszögezném, hogy nem mentem ellentüntetni. Nem beszéltem rá senkit, hogy menjen. Volt viszont olyan, akit lebeszéltem arról, hogy menjen. Nem értem mi a meleg méltóság, és nem értem, hogy egy számomra nem érthető dolog mellett miért kel parádézni. De parádézzanak, kell az országnak az ilyen, kell a cirkusz meg a kenyér. Meg kellenek a szelepek, amire rá lehet gerjeszteni embereket és aztán az elszabadult indulatokat ráhúzni egy egész politikai félországra. Hogy kerül a melegfelvonuláshoz a Fidesz-felvonulás? Mert nyilván nem csak én tudok demagóg hegyesre sarkított példákat felhozni. Nem mintha jobb oldali gondolkodásommal együtt egyetlen Fidesz rendezvényen is részt vettem volna.

Egyszer volt rajtam egy álarc tömeges együtt menetelésen. Igen. A metróba mentünk le én, és a fél város, és rajtam volt egy majomfejet ábrázoló félig gumi, félig szőr maszk. Aztán jött az ellenőr, aki látni akarta az arcomat, mert a bérletemben nem a gorilláról volt fotó.

Hazudtam, mert még egyszer volt, akkor is tömeges rendezvényen. Szilveszterkor a Vörösmarty téren árultam a karácsonyi vásárban. Ott egy rosszarcú gumimaszk volt rajtam… és volt nálam egy palack, akár molotov koktél is lehetett volna, de csak pezsgősüveg volt. Ittunk, ahogy a tömeg is iszogatott.

Nem volt a fejemen még sosem csuklya, nem takartam el kendővel az arcomat, nem követeltem semmilyen tüntetésen, hogy kit hová lógassunk fel. (ötletem persze talán lenne, ha jól összeszedném) Nem törtem be kirakatokat, nem gyújtottam fel rendőrautókat. Csak véleményem van a dolgokról.

A rombolásról és észnélküli erőszakról. A barikád állításról, hídfoglalásról. A molotovkoktélról. De véleményem van az öszödi beszédről, a kurvaországot emlegető miniszterelnökről, a ha másra nem lehetek büszke, legalább a melegségemre legyek az - politikusokról. Véleményem van a másságról, és arról, hogy lassan a nem más lesz más. Véleményem van arról az apukáról, aki nyakában cipeli tüntetni a gyereket. És véleményem van a travesztinek öltözött előadóművészekről, akik a pucér seggüket riszálva lejtenek a kamionokon.

Hogy is szólt a megnyitó szövege? A meleg méltóság a magyar méltóság? Miről beszélünk? Aki magyar velünk tart? És ki itt a demagóg? Ki akar kit meggyőzni a maga igazáról – mert mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek? Miféle változásokról beszél? Nézzük már meg, ki az, aki a gyűlöletet szítja? Változásra van szükség? (Világ homoszexuálisai egyesüljetek, mert ez a harc lesz a végső?) Elég a félelemből? Ha én nem akarok más lenni, akkor legalább is homofób vagyok? Mások szerint inkább (neo)náci? Fasiszta csürhe, csak mert másképp gondolkodom? Álljunk már meg egy percre! Mikor megyek én el azért felvonulni, mert a heteroméltóságomat ünnepelem? Miért akar engem bárki arról meggyőzni, hogy ez a természetben is előfordul? Amit a felületes szemlélő az állatoknál homoszexualitásnak vél az sokszor a dominancia kifejező eszköze. Amikor az erősebb bika meghágja a legyőzöttet, akkor ott semmiféle szerelem nincs, abban utódnemzés ösztöne sincs, egyáltalán nem is kötődik a szaporodáshoz, pusztán kifejezi, legyőztelek. Ugyanígy a kutyák is… nem homoszexualitás, pusztán dominancia… Sajnálom, számomra a homoszexualitás igen is deformitás, igen is elferdülés, sokszor ráadásul divat. Akkor egy természetellenes dolgot miért kellene parádéval, síppal, dobbal, nádi hegedűvel ünnepelni?

És még egyszer, a véleményem ellenére azt elfogadom, hogy a szerelemhez mindenkinek joga van. Azzal egyetértek, hogy ugyanolyan vagyoni közösséget hozhassanak létre a homokosok is, mint a heterók. Azzal semmi bajom, ha vannak saját szórakozóhelyeik. Az is elviselhető, legfeljebb nem nézek oda, ha kézenfogva sétálnak, szeretik egymást, tegyék, csattanjanak csókok, tegyék, de ez a felvonulás az én gyomromat már piszkálja, de rendben, nem megyek el, nem nézem meg, persze így kimaradok a tojás és egyéb dobálásból is. Elítélem az erőszakot, mert céltalan, vagyis a célja saját maga. Azzal viszont szintén nem értek egyet, hogy egyneműek gyereket neveljenek. Hogy a saját életmódjukat a felnövő gyerek követendőnek lássa. Konzervatív vagyok? Igen, és ha ez másság, büszkén vállalom.

Ezúton kérek elnézést, de ehhez a bejegyzéshez nem kérek kommenteket! Köszönöm.