Ismét életét vesztette egy magyar katona szolgálatteljesítés közben. A sors fintora, hogy az egy hónappal ezelőtt meghalt tűzszerész parancsnok váltása hunyt el. Egy fiatal élet ért véget értelmetlenül.

Vannak kérdések, amik felmerülnek bennem. Fiaink szerződéses katonák, akik veszélyes feladatra vállalkoztak a hazájuktól távol. Munkájuk nem nyakkendős irodai tevékenység. Nem gyerekjáték, bizony egy rossz mozdulat bárkinek az életébe kerülhet ott. Felkészültek a feladat kihívásaira, az esetleges haláleseteket is beleértve. Végül is katonák, tűzszerészek.

A honvédelmi miniszter intése a tábor vezetőjéhez: Csak olyan feladatot vállaljanak el, amire fel vanank készülve. Baráti gesztus, gondolnám először, de szöget üt a fejemben a kétely. Katonáink erejükön felül kell teljesítsenek? Olyan feladatokat látnak el, amikre nincsenek kiképezve? Netán a feladathoz szükséges eszközök, felstzerelések nincsenek meg kellő számban? Esetleg a rendelkezésre álló technika elavult?

Miféle kényszer hajtja hazánk fiait, hogy ilyen veszélyekkel teli küldetéseket vállaljanak? Nyilván a hivatásának élő, jól képzett katona olyan kihívásokat keres, melyek szakmai előmenetelében kiemelkedő pontok lehetnek. Sokan biztosan a karrierlehetőség mellett az anyagi juttatásokért jelentkeznek.

Itthon meg politika az egész. Veregetjük a vállunkat országos szinten, mert mi megyünk, mi csináljuk. Amúgy kicsi hadseregünket legalább lefoglaljuk valamivel. Aztán, ha a katonával megtörténik az, amitől a fizetése annyi, amennyi, akkor meg lehet bizottságot küldeni, lehet visszarendelni a katonákat, lehet nem kiküldeni őket a vizsgálat végéig a laktanyából…

Vizsgálat persze kell, ez nem vitás. Mi az oka annak, hogy egy hónapon belül két fiatalember hal meg ugyanúgy. Vizsgálat kell, hogy milyen feltételek nem voltak adottak. Mik a hasonlóságok, hogyan lehet a kockázatot csökkenteni. De a miniszternek olyan nyilvános kijelentést tenni, hogy csak azt a feladatot vállalják el, amire valóban képesek, az azt jelenti, hogy képtelenséget várnak el a szolgálatos katonáktól.

Félreértés ne legyen, nem azt mondom, hogy ha kiment, akkor következésképp meg is kell halnia a katonának. Nem. Azt mondom, hogy egy asztalos is elvesztheti végtagjait, ha a fűrészgépbe nyúl. A tetőfedő is belehalhat, ha egy elhibázott lépés következtében leesik. Vannak veszélyes szakmák, amiknek a művelői tisztában vannak a kockázatokkal. A katonásdi nem gyerekjáték, az kemény munka, főleg ha az ember fia, lánya háborús övezetbe megy szolgálatot teljesíteni.