Azt is mondhatnám, hogy mancsa nőtt a libamájnak.
Talán véletlen, hogy a Rába habzásáról már kevésbé lehet hallani, mert elnyomja a kényszertömött libák gágogása? Egyfelől egy régi hagyomány, a kényszertömés, és annak terméke, a hízott libamáj, meg persze egyéb alkatrészei - másik oldalon az uniós elvárások és az állatvédelem.
Ki tud itt igazságot tenni? Azt mondják, hogy a termelők orra alá borsot törő állatvédők osztrák érdekektől vezérelve indították akciójukat, Ők meg azt mondják, hogy nem, és nem is most, hanem 2006-ban. Mindenesetre a nagy áruházakat most vették rá, hogy ne forgalmazzanak kényszertömött állatokból előállított termékeket. Nekem mondjuk nem fog hiányozni, mert sosem vettem még arany árban hízott liba májából, koronás dobozban pástétomot. Nem állítom, hogy nem ettem, azt sem, hogy nem volt finom, de én nem venném meg.
Aztán persze van megint egy viszonylat a dologban, amiről nem esik szó. Itt vannak ezek a multi(kulturális)nacionális nagyforgalmazók, Auchan, Tesco, Cora… Hol vannak a kiskereskedők? A sarki „fűszeres”? Magyar almát, dinnyét, libát, kacsát, miért nem tudok venni a kisboltban? Nincs… van féldecis ampulla, van cigaretta, van sör bor, abból is kannás, van benne „MetroGazdaságos” felvágott.
Még a balatoni borozgatás idején beszélt a kocsmárosnő az egyik helyi törzsvendégével. A paprika került terítékre. A vendég ugyan is termelő volt, a téma pedig a felvásárlók. Akik jönnek és kínálnak egy árat, és ha a gazda becsületes, és nem adja el a frissen permetezett zöldséget, akkor csak két hét múlva tudja eladni, amikor akár tzíz- húsz forinttal is kevesebbet kaphat kilójáért. Kocsmárosnő álláspontja: Csak nem hülye a termelő, hogy a saját zsebéből vegyen ki pénzt… Termelő véleménye: Ott kellett volna agyonütni aztz a gazdát, aki mérgezi a vásárlóját!
Igen kérem, van még ilyen ember. Inkább veszít, de nem adja ki a mérgezett terméket a kezéből. Ugyanis a permetszer a felszívódás előtt méreg az emberi szervezetre is, alkalmatlan a fogyasztásra. Ezután, ha bemegyek a boltba, a piacra, vagy bárhová, biztos lehetek-e benne, hogy a termék nem fog bajt okozni? És a permetet aztán mosogathatom, az nem lemosható!
Visszatérve az eredeti témára. Miért nem tömörülnek a termelők érdekvédelmi, ma már majdhogy nem önvédelmi szövetségekbe, igen, tessék ebből kihallani a szövetkezetet… Nem állami nyomásra, elfogadhatatlan feltételekkel, hanem éppen a jól felfogott érdeküktől vezérelve, közös erővel fellépni a feldolgozókkal szemben, saját magukért, a vásárlókért… Futurisztikus egy ötlet, nem? Nem! Skandináv országokban, ahol a mezőgazdaság annak ellenére virágzik, hogy az időjárás, a talaj, a napsütéses órák száma, ahol elvileg minden ellenük van, és működik! Honnan is hozzuk mi a primőrt? A melegházit? Igen kérem, az Holland. A paradicsom, a paprika… íze ugyan nem sok van, de szép! Egyed basszad meg!
Nekünk itten van sírásrívás, van kizsákmányoló multi, van panasz, panaszos is bőven, csak az a kis szikra nincs, hogy össze kell fogni, kéz a kézben, csak nézzük, ahogy letaglóz a multikultúra!
Hízott libamájból meg csak annyit kell termelni, amennyit a hazai piac megvesz, mert az únió úgy is megmondja nekünk, hogy ez káros, és persze az állatvédőknek is lehet ebben szava. A Franciáknál persze más a helyzet, mert ott törvény védi a kényszerhízlalást, itt nálunk meg legfeljebb 200 termelő átáll valami másra majd. Nem kapnak támogatást hozzá, csak eldobják a tapasztalatukat, tudásukat. Szedik a sátorfát, és odébbállnak majd, mint éhenkórász jöttmentek.
Most én nem a kényszertömés ellen vagyok, és nem amellett szólok, hanem a vakbuzgalom ellen. Az ellen, amikor mancsa nő a libamájnak, mert éppen arról kellene beszéltetni a népet, a Rábát szennyező Osztrák bőrüzem helyett!
Adalékképpen egy kis információ: A Négy Mancs (Vier Pfoten) állatvédõ szervezetet 1988-ban Helmut Dungler alapította Bécsben. Az Alapítvány jelenleg hét irodát működtet Európa szerte, közülük hat Európai Uniós tagországban. Összeesküvés elmélet? Lehet…
A magyar gazdaságot módszeresen támadja Ausztria. A MOL-t az OMV, ezekszerint a húsipart a Vier Pfoten, bár ez visszavágó is lehet a magyar környezetvédelmi törekvésekért a Rábával kapcsolatban. Különben is, sok a liba a sógoroknál is, csak a mienk egy kicsivel finomabb… És a Franciák a miénket vették eddig. Meg hát a németek és osztrákok, akik nagy szatyrokban vitték haza a csemegét, a téliszalámival (ma már ugye Pick), és a Tokaji Aszuval...
