Tegnap este alaposan bepálinkáztunk. Hát nem mondom, hogy unalmasra sikeredett az este. Viszont, amikor már mindenki elment, rá akartam gyujtani. Nyúlok a gyujtóért, és nincs sehol. Az egész lakást feltúrtam, de nincs. Évának, a boltos a ház alatt, múltkor meséltem a régi, mátyásföldi jelenségekről, amik aztán a másik hézba is velünk jöttek. Na hát azt kell mondjam, hogy az a bizonyos tréfás kedvű jelenség, aki akkortáűjt szórakoztatott, most is velem van. Ezek szerint hozzám ragaszkodik.

Szóval rá akartam gyújtani, nyúlok a gyujtóért, és semmi. Áttúrtam az egész lakást, semmi. Átnéztem az összes fellelhető zsebet, ami rajtam volt, semmi. Végül is valahonnan előkotortam egy doboz gyufát, rágyujtottam. Még kitöltöttem az utolsó pohár pálinkát, felhajtottam, bogarásztam a gépen, és elmentem lefeküdni.

Reggel jövök, bekapcsolom a gépet, teszek veszek, olvasom a blogokat, híreket, statisztikai jelentéseket a tegnapi látogatottságról, olvasgatom az érkező kommenteket. Egyszer csak, de határozottan emlékszem, hogy előtte nem, de egyszer csak ott áll a gyujtó az orrom előtt, jobbkezem felé, a pálinkás pohár előtt. Hát én beszarok ezen a fickón... de most komolyan, szerintetek normális, hogy így megtréfál?