Na még egy szó erről, aztán kussban maradok a témáról. Tehát igazából két dolog bassza a csőröm nem hagy nyugodni. Egyik az, hogy ha bemegyek a madarasteszkóba és zöldséget próbálok meg beszerezni, akkor gyakran olyan minőségű szemetet találok csak, amit jó szívvel még a disznók elé sem vetnék, nem hogy én magam megegyem. Ezek a rühes multik európa ázsia és úgy egyáltalán, a világ mocskát akarják megetetni a gyanútlan vevőkkel. Ha nem figyelsz, az Isten tudja csak megmondani, hogy milyen csúfságokat viszel haza. Közben a magyar gazda arra kap támogatást a fényes portától, hogy kivágja a szőlőt, a gyümölcsöst, hogy felhagyjon az állattenyésztéssel, mert azt a multikulti szarháziak olyan áron akarják megvenni, hogy azért ép ésszel nem lehet odaadni…
A másik meg az EU előírásai, amik sehol a világon nincsenek, azt csak a magyarral lehet elhitetni, hogy muszáj, hogy az kell, hogy azt mindenhol így csinálják. Egy lószart csinálják így! Mutassanak nekem egy Toscan vendégfogadót, ahol rozsdamentes a konyha, egy dél olsaz falut, ahol nem a turisták szeme előtt a sparhelten sütik a húst a szendvicsbe. Tíz éve még ha bementem iskola előtt a boltba, hogy két sajtos párizsis zsömlét lesznek szívesek összetenni nekem, meg két szeletet abból a csodás felvágottból, szemrebbenés nélkül felvágták a zsömlét, bele egy egy szelet sajtot, rá a felvágottat, párizsit, amit csak akartam, de jött az állítólagos hapci rendelet (HACCP) hogy azt bizony az EU megmondta –de csak kizárólag nekünk, hogy nem lehet így. Aztán meg érdekes, hogy a Lajtán túl bemégy’ egy vegyesboltba, elmondod mit kérsz bele, és se szó, se beszéd, nekiállnak szeletelni, összetenni és még jó étvágyat is kívánnak hozzá…
Hát azt magyarázza el nekem végre valaki, hogy mi a fészkes fenéért hagyjuk mi magunkat hülyére venni? A városi sír, mert a teszkómocsokba belefullad, a paraszt meg azért, mert nem tudja eladni a termékét. Hát hogy a kutya úristenbe nem jut egyiknek sem eszébe, hogy megkeresse a másikat? Ezt nem hiszem el, hogy a világ bármely más táján meg lehetne tenni, ráadásul azért érdemes azzal is tisztában lenni, hogy az egész vén kontinensen nincs még egy olyan értékes termőterület, mint a miénk. Amíg még a miénk, mert közeledik a földvásárlásról szóló moratórium vége!
No de van ám még egy gondolat, ami befészkelte magát az én oktondi fejembe. A nyaralónak használt falvak… ez egyenesen felháborít, mert persze értem én, hogy a városi mocsokból kiszabadult magamfajta puhány élvezi a vidék nyugalmát, de könyörgöm, a szomszédot minek feljelenteni, ha nyulat, baromfit, uram bocsá’ disznót tart? Hát vegyük már észre, hogy azt az állatot fogja megenni az is akit a szagokhoz nem szokott úri orrmány sarkall feljelentgetésre!
Aztán egy zárógondolat, már csak úgy ráadásként. Azt egyszerűen nem képes megemészteni a gyomrom, hogy az önellátó gazdálkodás ne működne, ráadásul azon a földön, amit szülőföldünknek tudunk, európa éléskamrája volt ez évszázadokon keresztül, és ha ma nem működik, akkor az azt működtetőkkel, vagy az őket (meg)vezetőkkel van súlyos probléma…
Csak hát gondolkodni kellene végre!
