kiállításügyi fejlemény ITT

Mindennek eljön a maga ideje, amikor el kell jönnie? Makacsul ragaszkodunk a kivitelezhetetlenhez, vagy erősen bízunk benne? Hol van az a határ, amikor értelmetlen erőt kifejteni valami érdekében, amikor már nem a kitartásunkat teszi próbára az élet, hanem a belátásunkat, hogy ez tényleg nem jó? 

Edizonról azt tartják, hogy ötezer (5000) anyaggal próbálkozott, mielőtt rátalált a megfelelő izzószálra és a helyes gyártási technológiára. A történet bár szép, a valósághoz nincs köze. Thomas Alva Edison a szabadalmait szarért hugyért, pardon: bagóért vásárolta, majd saját nevén bejegyeztette. ettől még zseniális üzletember és jó mesemondó, de a feltaláláshoz történetesen nem volt vénája...

A magunkba vetett hit mikor fordul át megátalkodott makacsságba? Talán soha, legfeljebb lejár az idő, mielőtt a kitartás eredményre vezet? És ha tetteink pusztán önigazolások hajszolása? Abban biztos vagyok, hogy önbecsülés nélkül nem lehet eredményeket elérni, de talán a túlzott önbizalom is hiú ábrándokba kerget. 

Ha nem hinnék abban, hogy a festményeim értéket képviselnek, nem festeném meg őket?