Nagyon jól sikerült a hétvége. Távol a városi forgatagtó és fergetegtől, egy eldugott völgyben töltöttük az "ünnepi" napokat. Még a telefon is csak a telek bizonyos részein működik rendesen, nehogy véletlenül megzavarják az idilli nyugalmat. Hogy teljes legyen a harmónia, a pénteken kikísérletezett áfonyás vadragut készítettem el, még hozzá bográcsban. Nem mondok semmit, itt a kép róla:
Így a réz bográcsban nem néz ki túl jól, de isteni volt az íze. Igaz, a főttkrumplinál jopbban illett volna hozzá a krokett, de ott erre volt lehetőségünk. Másnap hajnalban lefényképeztem a tavat. Ja igen, azt nem mondtam, hogy a telekhez tó is tartozik? Íme:
Az a sziklarakás ott jobbra, egy izzasztókunyhó. Még nincs kész, de már most nagyon jól néz ki. Mivel szépnek ígérkezett az idő, elmentünk mászkálni a közeli hegyekben. Láttunk sok érdekeset. Láttunk felháborítót is. Meredek oldalu domb aljában magasles, tőle nem mesze az úton, ahogy kapaszkodik fel a dombra, a megaslesről épp szemmagasságban kiszórva kukorica, búza, nyalósó... ez a vadászat szégyene. Még csak moccannia sem kell a rohadékjának! Felbrümmög aterepjárójával, bemászik a lesbe, meghúzza a flaskáját, aztán mire hajnalodik, már olyan alaposan huzogatta, hogy még akár igazságosnak is találhatja ezt a fajta mészárlást...
Azért nem csak ezt láttuk. Szép kilátás, romok, őszies táj. Na ez érdekes, mert néhány virágtól eltekintve még inkább ősziesnek tűnt az erdő. Uttalan utakon jártunk, néhol szánkóztunk a sárban. Megtaláltuk a Szily Kápolnát. Azaz rábukkantunk, mert fogalmunk nem volt, hogy olyan van. Találtunk egy érdekes fát, ami leginkább az angolvécére emlékeztetett. Nagy karélyban a tözs mellett medence, benne víz. Mint egy vízöblítéses pottyantós.
A hazafelé útelég szomorkásra sikeredett az eleredő esőben és az egyre sárosabb utakon. Végül a réten, az erdő mellett meneteltünk elázva. Azért ezzel együtt is szép kört tettünk meg.
Ez a térkép valahogy nem akar stimmelni a műholdas felvételek mellett. Akárhogy nézem, nem ugyan azt látom a két térképen...ű
Akár hogy is nézem, ez a séta nem volt 5, azaz öt kilóméter hosszú, de a végére kellemesen elfáradt mindenki. Magyarázom a bizonyítványomat, de biztosan nem fáradtam volna el ennyire, ha nem cipelek harminc kiló sarat bakancsonként... Mindenesetre nagyon jó volt!
