erről a posztról nem küldök értesítést. Ilyen nagyon negatív gondolatokat nem tukmálok rá senkire. Hogy miért íromn le? mert ez egy olyan tárhely, ahová letehetem a bánataimat, boldogtalanságaimat épp úgy, ahogy a jókedvemet és a boldogságomat.

Most nem boldogság van, hanem bú. Nem azért, mert tönkretettem egy képet, hanem azért, amiért tönkretettem. egyszerűen nem lett volna szabad hozzányúlni most. Amikor azt érzem, hogy nem tudok megoldani egy feladatot, akkor nem szabad nekiállni. Hiába a "festőszer", nem szabadítja fel a tudatomat,  nem hozza elő a pozitív gondolatokat, nem épül belőle szépség, mert most úgy érzem, hogy csak rosz van bennem...

Ilyenkor úgy érzem, hogy legszívesebben a fejemre húznám a takarót, és aludnék a világ végéig... Szar kedv van most, ennyi.