Nem akarom hosszasan ecsetelni, hogy mit miért írok, pláne nem azt, mit miért gondolok. Az van, hogy a saját felelősségünket sokszor elfelejtjük számításba venni akkor, amikor másokat meg, vagy elítélünk. Elgondolkodtam ezen az álhír dolgon. Tudom hol hibáztam benne. Ott, hogy túl sok valós dolog volt beleszőve. Ez az én felelősségem, ami nyilvánvaló. Így aztán, ha nem is értek egyet a felháborodásokkal, okát mégis értem, és megértem.

Amikor egy szánalmasan gyenge és az igazsággal köszönőviszonyban sem lévő írás kerül elém, akkor bekapcsol a vészcsengőm. Legalább is kritikusan olvasom. Sajnálom, hogy ma sokan elhisznek mindent, amit az orruk elé tesznek. Sajnálom, hogy ma minden abban a pillanatban válik hitelessé, ahogy azt írásban látja az olvasó. Ami az interneten van, az létezik, ami nincs, az pedig nem létezik.

Egy írás akkor is hitelesnek tűnik az olvasó szemében, ha a szerkesztő vagy az író jelzi, hogy a „közölt” írás nem igaz? Ez kinek a felelőssége? Ez a szánalmasan egyszerű gondolat, hogy értelmezzük saját helyükön a dolgokat, kinek a feladata, felelőssége? Az álhírek is úgy működnek, mint a SPAMOK. Kéretlenül jönnek, és azt nekünk kell eldönteni, hogy hiszünk-e bennük.

Minden reggel azzal kezdem a napot, hogy a jóbarátoktól érkező hihetetlen mennyiségű levélszemetet borogatom ki a szemetesládából. Ilyen világot élünk. Kaptam már levelet magától Bill Gatestől, aki a vagyonát osztogatta épp szét, jött értesítés a húsz éve három éves eltűnt kislány szüleitől, jönnek a feltétlenül továbbítsam ezt a levelet, ha nem akarok magamnak rosszat, vagy jobb esetben, ha jót akarok magamnak. Nem is olyan régen jött egy levél, miszerint egy Telekommunikációs eszközöket gyártó cég promóciós laptopokat kínál fel a továbbküldők részére…

Küldtél már tovább olyan e-mailt, aminek a tartalma igazságáról nem győződtél meg? Hát persze, hogy nem. Ilyet senki nem küld tovább, azok maguktól terjednek az interneten. Alattomosan, és észrevétlenül kúsznak bele postaládánkba, mindenféle külső segítség nélkül… mert ilyenek ezek a SPAMek. Ilyen a természetük.

Írtam egy SPAMet. Hibáztam? Talán igen. Számítottam rá, hogy néhányan igaznak vélik? Reméltem, hogy nem, de sajnos nem lett igazam. Emberek vagyunk, hibázunk. Én megírtam ezt a hazugságot, Te pedig elhitted, bár figyelmeztettelek rá, hogy nem igaz. Mindannyian hibázunk.