Régóta azt kérdezgette mindenki, hogy izgulok-e a megnyitó miatt. Mindenkinek azt válaszoltam, hogy nem, nem izgulok, hogy nem az izgalom a legjobb szó arra, amit érzek. Készölődés, várakozás, kíváncsiság jellemezte az elmúlt időszakot. Természetesen foglalkoztatott a gondolat, milyen lesz, hogy sikerül, hogy mindenki jól érzi-e majd magát, hogy én jól érzem-e majd magam, amikor ott állok majd sok ismerős és ismeretlen előtt meztelenre vetkőztetett énemmel, hiszen a képeim mind én vagyok, mindben ott van belőlem is egy darab. Tényleg nem az izgalom a legjobb kifejezés erre az érzésre.
Amikor a képek két nappal a megnyitó előtt felkerültek, már tudtam, vagy legalább is sejtettem, hogy minden rendben megy majd. A képek életre keltek a falon, a nyitott térben. Megnyitottak egy újabb párhuzamos világot. Szerettem megélni a tegnapi estét. Nagyon szép ajándék volt a tegnapi este. Bár azt gondolom, hogy minden nap ajándék, amit megélni nem kis felelősség. Minden nap újabb kihívást nyújt, amit megoldani nekem most nem feladat, hanem boldogság volt.
A kiállítás címe párhuzamos világok. Akik ott voltunk a megnyitón, (nem kevesen) mind ugyanazokat a pillanatokat éltük át, de mindannyian mást éltünk meg belőle. Másként látjuk ugyanazt, más következtetéseket vonunk le belőle, mást őrzünk meg emlékeinkben.
Nekem a tegnapi este minden pillanatával olyan emlék marad, amire örömmel gondolok vissza majd, és remélem a többiek, akik el tudtak jönni a megnyitóra, szintén a jó emlékek között őrzik majd ezt az estét.
Az estén készült videofelvétel a megnyitó beszédekről. Készültek fényképek, amint hozzájutok ezekhez, valamilyen formában elérhetővé fogom tenni, hogy azok is láthassák, akik személyesen nem tudtak eljönni, pedig szerettek volna.
A megnyitón először is a ház igazgatónője mondott rövid köszöntőt, majd Szesztay András iparművész, a kerületi önkormányzat kultúrális bizottságának elnöke. Hát nem gondoltam volna, hogy így alakul a megnyitó... Végül, de nem utolsó sorban - hogy ezzel a közhellyel éljek, Józsa Krisztina mondott beszédet, amin a párom néhol majdnem elsírta magát... azt mondja meghatóan igaz és őszinte volt amit mondott.
Szeretném megköszönni a sok bíztatást, a jókívánságokat, Krisztának a nagyon jól sikerült megnyitó beszédét, Jacqulinenak a csodálatos ajándékát, Eszternek a rengeteg türelmét és azt az energiát, amit a bankett létrehozásába fektetett. Köszönöm, hogy eljöttetek személyesen is, akik nem tudtak ott lenni, azoknak a virtuális ölelést köszönöm :)
És be kell valjam, elfelejtettem megvenni a beígért pogácsát, amit többen jogosan hiányoltak :( ezt a bakit többé nem követhetem el! :)
