A tegnapi kis piknik megbizonyosodást adott arra, hogy szeretnék végre hátizsákos kirándulásra menni. Tudom, hogy az erőnlétem már nem a régi, hogy viszonylag lassan haladnánk, de abban biztos vagyok, hogy nagyon élvezném az erdei hetet. Hátizsák, víz a zsákban, kaja mellette, meg a hálózsák és sátor. Van egy csomó hely, ahova még most is bátran neki mernék vágni. Meg aztán ahogy elkezdi az ember, úgy jön bele a gyaloglásba.

Tudom én, hogy elkényelmesedtem, de nagyon vágyom már arra, hogy kicsit kiszakadjunk a hétköznapok valóságából. És nem egy másik városi helyre szeretnék menni, hanem egy emberektől messze lévő helyre.

Vadregényes táborozás, erdei kemping, fürdés a patakban, jéghideg víz, erdő hangok, éjjeli  menedék, vidámság. Alkohol és cigaretta nélkül, szalonnasütésnél beszélgetések. Hajnali kelés, fagyos levegőn teafőzés, egész nap menni, dél után táborverés. És erre van hely az országban, csak fel kell venni a zsákot, a cuccot, és nekivágni.

Nagyon hiányzik már ez évek óta... Menni szeretnék!