MIre jó a net? Hát a sok minden máson kívül arra is, hogy leveleket kapjunk rajta keresztül. És a sok kéretlen reklám közé néha belekeveredik olykor maga a világmegváltó üzenet is. Figyelni kell, külömben elvész a fontos információ a viagrareklámok, replikaórák, letöltőközpontok és netgyógyszertárak üzenetseregei között. Megtévesztett és elkábított agyunk elsiklik néhány valóban érdekes üzenet felett. Ma kaptam egy olyan üzenetet, amin érdemes elgondolkodni.

Más. Láttam ma egy filmet, elpusztíthatatlanok címmel. Nem új a film, nem is nagyon érdekes, csak az alapötlete. Idegen civilizáció gyarmatosítja a földet, de szinte senki nem tud róla. Főhősünk egy szemüveg segítségével látja a mindent átszövő összeesküvést az emberi faj ellen. A televízió hullámhosszain, a rádióból, de még a plakátokon kersztül is árad felénk a tudatalattit manipuláló csendes terror. A szemüveg segítségével láthatóvá válik a köztünk élő idegenek álcája. A film elején megjelenik egy öreg és vak pap, egy térítő, aki az utcán szónokol a minket fenyegető veszélyről, de senki ügyet sem vet rá.

Azt hiszem, hogy ez nem is annyira a fantázia műve, sokkal inkább a mai valóság. Akár idegenek, akár mi magunk, de olyan világot teremtettünk, ahol már nem lehet megkülömböztetni az eredeti és értékes dolgokat a haszontalan és káros mű-anyagoktól. Elég végignézni az élelmiszerboltok polcaira kitett csomagokon. Érdemes figyelmesen olvasni az összetevőket. E-terror amit találunk. Mesterséges aromák, állományjavítók, ízfokozók. Ma a citrom kipréselt leve a mosogatószerbe kerül és mesterségesen előállított savanyúság szabályozó anyagokból készül a limonádé.

Ime a levél, amit kaptam:

Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire "kakaóitalt" iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba "váladékát" kapja, bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok "köpik ki", a savanyú a mikroorganizmusok "izzadmánya".

Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket. Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik.

Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből.

(A Föld teljes epertermése az "eperből" készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!)

Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát.

A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel.

Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak "folyékony füstöt", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet "füstölni" a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik.

A Danone Actimel "szuperegészséges" joghurtital egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is.

A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát "maszkírozza" az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz.

Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. *Az íz az ételek lelke.* Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk.

A leves hazudik - írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden. A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer. Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.

A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. "De hát végül is - mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke - az élvezet fantázia dolga." Már akinek.

Eddig a levél. Ahogy visszaemlékszem, olyan ízek jutnak eszembe gyerekkoromból, amiket ma már nem érzek. Elvesztek volna? Vagy az ízlelésemmel van baj?