Parlagfű

Még két hete van a gazdáknak, hogy a tulajdonukban lévő telkeken, földterületeken megtegyék a parlagfű mentesítő kaszálást. Hazánkban, ahogy szerte a világban, elsőszámú közellenség ez a növény. Az allergiás tünetek kiváltói közt első helyen szerepel. Viszonylag hatékonyan csak az irtással lehet fellépni ellene.

Mivel a növény, ahogy magyar neve is utal rá, rendkívül igénytelen, így szaporodása szinte megakadályozhatatlan. Egy tőről akár hatvanezer mag is származhat. A súlyosan fertőzött területeken lévő palánták egy szezonban elhullatott magvai akár negyven évre is biztosítják a parlagfű töretlen szaporodását, mivel a magok több, mint harminc évig is csíraképesek maradhatnak.

A kamara kiemelte: ha a földek parlagfűvel fertőzöttek és használóik láthatóan nem tettek még semmit ellene, júliustól egy törvényi rendelkezés szerint igen komoly bírságot fizethetnek, területnagyságtól függően tizenötezer forinttól akár ötmillió forintig.

Közismert tény, hogy a parlagfű Észak Amerikából került Európába. Az Ambrosia Artemisiifolia (parlagfű) 1878-ban tűnt fel először Svájcban. Magyarországon a ’20-as években jelenik meg Somogy megyében. Innen terjed el a vasúti sínek és kereskedelmi utak mentén. A hetvenes évekig nem jelentett különösebb problémát. Irtása kötelező, minden telek és földtulajdonos számára.

Papírforma szerint a tengeren túlról (Észak Amerika) érkező, fertőzött búza szállítmányokkal kerül Fiume kikötőjébe, majd onnan tovább a Monarchiába. Ez a hivatalos verzió, csakhogy…

Csak hogy nem ez a teljes igazság. A parlagfüvet nem kereskedők és utazók szállították Európába, hanem mezőgazdák, de nem egészen úgy, ahogy a hivatalos verzióban olvastuk. Az Osztrák Magyar Monarchia mezőgazdaságáért felelős szakemberek, egy olyan takarmánynövényt kerestek, mely hosszú távon oldhatja meg a legeltetéssel tartott jószágok élelmezését. Amúgy a Fiuméből elterjedő változat nem magyarázza meg, hogy miért pont Somogy megye, és nem a gabona termelés szempontjából fontosabb alföld, vagy kisalföld térsége fertőződött meg.

A parlagfű, eredeti területén igen szapora, és a honos tevefélék fontos takarmánynövénye. A Dél Amerikai füves puszták növénye. Gyors növekedése, nagy hozama és igénytelensége miatt kézenfekvőnek tűnt, hogy Európában is meghonosítsák ezt a csodanövényt, aminek latin neve, az ambrosia is kiváló tulajdonságaira utal. (Az ambrózia az istenek eledele)

A kísérlet nem hozott eredményt, mert a kecskék és birkák nem szívesen fogyasztották az ismeretlen növényt. Másrészt a növénynek sem felelt meg maradéktalanul a Kárpát medence klímája. A telepítéssel és honosítással hamar felhagytak, de ezzel már megalapozták a növény későbbi invázióját.

A parlagfű egy nyári növény, minden palánta magról kel ki. Így azt mondhatjuk, hogy csak a kedvező körülményekre vártak, amíg elkezdődhetett a spontán meghonosodás. A palánták végül alkalmazkodtak a környezeti adottságokhoz és megtalálták a maguk helyét a megbolygatott, szabadon hagyott, vagy elhagyott területeken. Megkezdték a kontinens meghódítását. Pollenjüket a szél több száz kilométerre is elszállíthatja.

Mivel Európa más mezőgazdasági területein is kísérleteztek a növény honosításával, ezért azt nem mondhatjuk, hogy a parlagfű az Osztrák Magyar Monarchia „bosszúja Trianon miatt” Európa felé. Valószínű, hogy bár más irányból, de mindenképpen elérte volna a hódítás a Kárpát medencét is.

Mindenképpen el kell viszont mondani, hogy a parlagfű nem természetes bevándorló. Megtelepedését a korabeli államok idézték elő. Ékes példája ez annak, amikor az ember úgy avatkozik közbe, hogy nem tudja mit is csinál. Ezek után már csak az a kérdés, hogy amit az állam idéz(ett) elő, azt miért a vétlen polgár fizeti meg? A földjével, telkével együtt szert tett a ma már átkos, hajdan nagy reményekkel kecsegtető takarmánynövényre is…