Vannak azok a napok, amikor minden, és vannak amikor semmi. Régi jól bevált kérdés, hogy a literes üvegben öt deci az majdnem teli, vagy majdnem üres? Azt hiszem az igazság az, hogy pont fél liter!

Azt szoktam mondani, hogy a dolgok pont annyira bonyolultak, amilyen bonyolultnak mi látjuk azokat. És bizony hajlamosabbak vagyunk észrevenni a mit miért nemeket, mint a hogyan igeneket. Sodródni az életben jelentheti azt, hogy a legkisebb ellenállás felé haladni, de így az irányítás nem a miénk. De az is jogos, hogy árral szemben nehéz úszni. Attól persze még néha kell, ha arra látjuk a célt! Kell! Sok olyan kell van, amihez nem tudunk miértet rendelni, egyszerűen csak. Ilyenkor nincs mit tenni, hiszen kell! Vagy mégis van más? Belenézni a velejébe és megérteni az okot? Szoktam azt is mondani, hogy ha nem tudod merre van a tovább, akkor menj fel egy dombra és nézz körbe, ez a mindennapokban persze sokkal inkább jelenti azt, hogy húzódj be egy sötét sarokba, kéz a kézben saját magaddal és keresd a jó kérdést, mert a válsz már készen van benned!

Végy egy literes edényt, merítsd meg az élet vizében és gondolkodj el rajta, hogy az edény félig üres, vagy félig teli! Vannak azok a bizonyos napok, amikor semmi, és vannak amikor meg minden. Most is ilyen nap van. A boldogság valószínűleg nem a külső körülmények összessége, hanem a belső állapot kivetülése. A boldogság egyszerűen elhatározás kérdése! Mint a vonzás titkos törvénye. Az valósul meg, ami foglalkoztat. Akár úgy, hogy félsz tőle, mégis beteljesedik, akár úgy, hogy nagyon akarod és meg is valósul. A fél liter az fél liter, a többi meg nézőpont, lelkiállapot és hozzáállás kérdése…

Ma is olyan nap van, amikor öt deci került az üvegbe. Ma is én döntöm el, hogy elégedett vagyok vele, vagy nem. Ma is én mondom meg, hogy ebből a fél kancsó életből mi lesz!