A vasárnapi sétán kiderült, hogy félig ismerős kutyákat és gazdájukat láttuk Szárítópusztán. A zagarakról van szó és az őstuloktalálkán történt (by latol) Ja igen, vasárnap el tudtam csábítani egy kis mászkálásra a természet lágy ölére. Ez az „on” része, az „off”, hogy nem tudom mennyire élvezte, azóta pl nem beszéltünk még. de nem erről akarok most írni.

Arról írnék, hogy amikor valamit nem látunk, akkor érdemes elgondolkodni, hogy vajon amit nem látunk, az nincs ott, vagy csak nem akarjuk észrevenni? Sokszor egyszerűbb kiválogatni az érdemes észrevennit, a kárvoltlátnomból meg a mindegy, hogy látom e-ból. Sokszor könnyebb azt megítélni, ami elsőre látszik. De ha csak azt látom, amit akarok látni, akkor hogy tudok arról ítélni?

Hogy a lehető legnyakatekertebb példát mondjam, ez valahogy úgy lehet, hogy a vizsgálatoknak általában az az eredménye, amit a megrendelő kíván. Tárgyaláson a védő szakértője így, a vádé úgy, de mindenképpen két homlokegyenest ellenkező következtetést hoz. Ahogy az élelmezési mellékanyagok vizsgálati tesztjei. Ha a cukorgyár fizeti a cehhet, akkor a szaharin rákkeltő lesz... Vagy fordítva. Nem hiszek a függetlenségben sem. Mert ha a fentebbi példánál a számlát egy az objektivitásért fizető civil szervezet állná, még mindig ott van a háttérben, hogy a vizsgálatot végzőnek ki, mikor, milyen összegeket pakolt a zsebébe...

Amúgy ilyen ez a megújuló energiaforrás kérdés is. Amig az olajlobbi kellően erős hozzá, addig nem lesz iott semmiféle zöldreform. Addig a folyamatosan csökkenő olajtartalék ellensúlyozására a megoldás nem az áttérés lesz egy másik energiahordozó kihasználására, hanem a folyamatosan csökkenő felhasználás. Ugye érthető? Amig egy csepp olaj is kitermelhető, addig az olajlobbinak nem áll érdekében a hátralévő haszon eltékozlása. Ellenkezőleg. minél kevesebb az olaj, annál nagyobb az ára. Így már ugye érthető?

Igazából ez a szelektív látás az élet minden területén megvan. Talán ez korábban valamiféle evolúciós előnyt jelenthetett, a probléma felismerésével és megoldásával lehetett összefüggésben. Még abból az időből, amikor nem kellett egy a saját életünkön túlmutató kérdésben döntéseket hozni. Ha csak arról van szó, hogy én hogyan tudom a lehető legtöbbet kisajtolni a környezeti adottságokból, ezzel pontosan teljesítem a társadalmi elvárásokat, miszerint a lehetőségeimhez képest legtöbbet nyújtom a családomnak.

A gyerekeim meg majd megoldják a saját problémáikat. Az unokák tudni fogják, hogy szüleik, nagyszüleik adták nekik azt az élhetetlen bolygót, amin élniük mégis muszáj lesz... Mondjak testközelibb példát a szelektív látásra? A féltékenység. Az irigység. A kapzsiság. Ezek mind-mind a valóság egyetlen szeletének kiragadásával kezdődő tünetek.

Az élet bonyolultsága éppen az egyszerűségben rejlik. Ha addig csűrjük, csavarjuk a dolgokat, amig már magunk sem látjuk át, akkor a legapróbb probléma is óriásira nő. Ezért aztán egyszerűbb a minket meghaladó dolgokat észre sem venni. Csak hogy így végül a valóban fontos kérdéseket is félvállról vesszük...