Szerencsére bevásárlásból jöttem hazafelé, alapvető élelmiszerekkel: ...kenyér, felvágott gyümölcs és sör! A szokásos módon lifttel megyek fel, de az óhajtott magasság, a kívánt emelet küszöbén megállt a szerkezet. Pedig már tényleg nem kellett volna sok. Figyelem magam, ez történt: 1: van-e pánik jel? (nincs) 2: meddig kell itt várakoznom (nahát! van söröm!) 3: jé, itt egy csengőgomb (nyomkodom, de nem hallok semmit) 4: „Halló ! Hall valaki? Beszorultam a negyediken!” 5: ”Ne kiabáljon, nyomja a gombot!” 6: ... A csengő a tmk diszpécsernél (ez igaziból egy karbantartó kft) csengett, aki egy lépcsőházzal odébb csak erre a pillanatra várt, és riasztotta a szakembereket. Jöttek is kiabálva, ahogy mondod, ne pánikoljak, mert mindjárt kiszabadítanak... Ugyan mitől pánikolnék? Két perc sem telt el... Hol vannak már azok a régi romantikus liftberagadások, amikor különböző neműek közelebbről is megismerkedhetnek, vagy amikor a beszorult társaságban a létfenntartás a cél, vagy egyszerűen csak beszélgetni kezdenek olyanok, akik bár közel laknak egymáshoz, korábban azt sem tudták kicsoda a másik... Ha nálatok elakad a lift, Te hagyjál nekik időt ezekre...  :) .

ha nincs náluk a sör, akkor azért nem olyan kellemes :) amúgy nagyon érdekes hely a lift gépháza és nem is olyan bonyolult a mentés... a liftakna ajtaját csak akkor szabad kinyitni, ha a kabin az ajtó mögött van.