Szoktál álmodozni? Nyilván mindenki álmodozik olykor. Messzi tájak, távoli korok, múltban vagy jövőben, a csillagok közötti utazás, vagy csak a holdról nézni a földlementét.

Csuang ce, álmában lepke volt. Mikor felébredt, elgondolkodott, hogy talán Ő egy lepke, aki azt álmodja, hogy Csuang ce.

Én arról álmodok, hogy ébredés után kinyitom a vastag fa spalettát és elém tárul a pirkadat. A Balatonról visszapattanó világegyetem beözönlik az ablakon, és átfolyik rajtam, hogy a vásznamon szilárduljon fizikai testté.

Arról álmodom, hogy utazó vagyok, aki feljegyzi a történéseket, hogy aztán a krónika elkészülhessen azoknak, akik nem láthatták a csodát, amit megéltem. Mert csodákat élek meg minden nap, minden percében. Csodákat, amiket mindenki láthat, de csak én értek igazán. És én lefordítom, hogy más is megérthesse őket. Hírhozó vagyok!

Az én híreim mégsem a régmúltról vagy a homályos jövőről szólnak, hanem a minket körülvevő valóságról, de még inkább arról a világról, ami bennünk, minden emberben ott van. Igyekszem felnőttként megélni mindenapjaimat, de a szemem gyerekszem maradt. Igyekszem érteni amit látok, de ez az igyekezet nem szabad, hogy a látás rovására menjen. Dalnok vagyok, akinek hangjai színekben szólnak.

Ezeket a színeket én komponálom, belőlem erednek, mégsem mondhatom, hogy sajátjaim, hiszen csak kölcsönkaptam őket. A kölcsönt most visszaadom, hogy lássátok ti is a színeket.