Tegnap újra felkerestem néhány kiállítóhelyet. Most nem véletlenszerűen, hanem tudatosan keresve, hogy elmondhassam, miért ott akarok kiállítani. Olyan intézményeknek küldtem levelet, ami valamiért érdekes és van kötödésem is. Egy kedves ismerős megkérdezte, hogy a csömöri művelődési házat miért nem keresem meg. GYerekkoromban ugyan sokat jártam arra, aztán volt, hogy a munkámból eredően is kellett oda járnom, de ha megkérdeznék miért pont náluk akarok kiállítani, akkor legfeljebb azt mondhatnám, hogy csömöröm van már a pesti galériáktól.

Hogy is lehetne elegem, hiszen semmi kapcsolatom velük. Talán a visszautasításaik, abból tényleg sok volt már. Nem a köszönjük, de n em tudunk helyet biztosítani, hanem a válasz nélkül hagyó, a vissza nem böffentő, a le sem szaró elutasítás. Azt nagyon nehezen viselem, mert ha teszem azt elmondják, hogy nem is értik miért próbálkozom azokkal a szarokkal, amiket én képnek merészelek nevezni, legalább egy támpont. Nem mintha ez sokat változtatna azon, hogy mikor mit festek le, de legalább valami. 

Közben képeket nézegettem a megrendezett programokból. Az egyik intézmény hagyományőrzés címén íjászatot tartott gyerekeknek. Boldog, önfeledt suzórakozás, és még egészséges is, mert megtanít az egyenes testtartásra és a szoros koncentrációra. Csak  hogy úgy vettem észre, nem volt a rendezvényen egyetlen ember sem, aki értett volna a visszacsapó, vagy reflex íjakhoz. A szerencsétlen egy szál íjat visszafelé ajzották fel. Épp fordított oldalon, mint ahol, ahogy kell.

Gondolkodtam rajta, hogy a kiállítás okán küldött levél mellé esetleg felhívom arra is a figyelmüket, hogy szívesen részt veszek efféle hagyományőrző akciókon, akár úgy is, hogy elmagyarázom a lurkóknak az íjászat alapjait. És legalább fel tudom ajzani azíjat is, meg tudom mutatni, hogy kell megfogni, hogyan kell lőni, hogy kell tartani a kezet, derekat, hogy nagy esély legyen a jó találatra. Nem vagyok nagy íjász, de szeretek lőni. Azt nem állítanám határozottan, hogy a saját íjainkat felajánlanám a szórakozás kedvéért, a vesszőimet sem vinném, ahhoz ez drága, de ha van felszerelés, szívesen segítek.Aztán persze a levélnek ezt a részét nem küldtem el mégsem.

Most várom, hogy jöjjön a visszajelzés. Hogy megbeszélhessem legalább az egyikkel, de akár az összessel egy jövőbeni kiállítás mikéntjét és időpontját.