Amikor a kiállítóhelyeket nézegettem, az ingyeneseket, mert ingyen élni olcsó, az egyik oldalon találtam egy képgalériát. Gyerekek lőttek íjjal. Az eszköz egy szkíta típusú gyerek íj volt. Ami elsőre feltűnt, hogy az íj fordítva volt felajzva. Azon túl, hogy furán nézett ki, még balesetveszélyes is.

Egy levélben megírtam, hogy hasonló rendezvények lebonyolításában szívesen állok rendelkezésükre. Bár nem tudok eszközöket biztosítani, de ha az már megvan, tudok segíteni a lurkóknak a helyes testtartásban, a fogásban, és el tudom mondani, hogy mitől függ a jó lövés. Szívesen mesélek az íjakról, a felépítésükről, fejlődésükről. Már csak úgy hobbiból is, mert szeretem az íjakat, szeretek íjászkodni és azt hiszem, hogy ez a sport segít a szellemi és fizikai tartásban is. Az meg ma nagyon jól tud jönni.

Nos erre a levélre kaptam egy választ. Íjászkodás mindenesetre nem lesz, mert az egy egyedi esemény volt, de legalább ígéretet kaptam a kapcsolatfelvételre kiállítás ügyében. Oszt majd meglátjuk.

Aztán este még egy levél jött. Az utóbbi kiállítás megnyitón volt egy újságíró, fotós hölgy. Volt olyan kedves és a fotókból küldött néhányat. Hab a tortán az volna, ha még a megnyitóról szóló cikket tartalmazó ujságból is kapnék egy példányt. Ja igen, ezt is ingyen szeretném, már csak azért is, mert ingyenélő vagyok. No meg azért is, mert ez egy 13. kerületi ingyenes lapban jelent meg...