Remekül sikerült ez a nap. A budai hegyek rejtekén nagyszerű íjászkodás történt. És csak egy már korábban megragasztott vessző tört el megint, de az sem a becsapódástól, hanem azért, mert egy másik vessző eltalálta. Nem, nem az volt a cél...
Kipróbáltam a keleti lövéstechnikát is. Szokatlan, de azt hiszem könnyen be lehet gyakorolni. Most mégis inkább hagyományos európai fogással lőttem, mert az íjamon csak az egyik oldalt van felragasztva koptató. Ez egy véákony ívelt fa lap, ami követi a markolat hajlatát. Majd felragasztok a másik oldalra is egyet, mert bár csak három négy lövést adtam le úgy, mégis kikezdték a vesszők a bőrt.
Csináltunk videót a lövésekről, de valami érthetetlen oknál fogva el van csúszva a kép és a hang. Ja meg 90 fokkal el van forgatva és nem tudom helyrebillenteni a képet. A videó szerkesztéshez nem értek. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy az lesz a következő dolog, amivel megismerkedem.
Út közben egy ősvilági szörnybe botlottunk. Meg is örökítettem a fenevadat, aki nem más, mint egy fürge gyík.
Hazafelé egy jó kis lángossal vertük el az éhünket. Vagy huszonöt éve ide járok lángosozni. Szóval azt mondhatom, jó nap volt ez!
