Történt egyszer, hogy az egyszeri festőt a városba hívták állás ügyben... Én meg mentem is. Megbeszélt helyen, a megbeszélt szállodában a prtánál érdeklődöm, hogy a megbeszélt Úrat keresem. A recepciós meg értetlenül kérdez vissza, hogy az Úr talán náluk szállt meg? Mondom neki, hogy azt én bizony nem tudom, de állásinterjút tartana itten. A recepciós segítőszándékkal telve kezdi vizitálni a lajstromba vett terembérleteket, ahol az illető nevét nem találja. Visszakérdez, hogy pontos-e a név, mondom igen, Tudok-e cég nevet, mondom azt is, ilyen itt a listában nem szerepel. 

Bóklástzam még pár percet, hogy kivárjam a megbeszélt időpntot, amikor is nem történt semmi. Bolyongtam elárvultan a hallban, nézegettem a büfében ülő esélyeseket, de mindenkit nem szólíthatok meg mégsem, hogy talán Ön az akit keresek. recepciós rámnéz kérdőn: Sikerült-e? Nem, az illető nincs, nekem meg nem áll rendelkezésemre egyéb kontakt. Épp drágaságommal beszélgetek telefon, amikor odalép egy öltönyös, hogy én én vagyok-e, mert ő meg itten interjúztatna. Letettem a telefont, illően bemutatkoztunk, majd a büfé legtávolabbi sarkába vezetett egy oszlop mögötti asztalhoz, amit a portáról nem lehet látni. Hiába is mentem volna a többi esélyeshez érdeklődni. Tettem egy fél megjegyzést arra, hogy talán legalábba recepcióst érdemes lett volna értesíteni az ittlétéről. Mindegy, természetesen nagyon nem forszíropztam a dolgot, nem tisztem helyretenni a dolgokat.

A beszélgetés javarészt rólam és az eddigi munkáimról folyt. Hol, mikor, mit tettem a megélhetés érdekében. Végig is vettünk mindent, alaposan kivesézve, ami valószínüleg több időt vett igénybe, mint azt eredetileg szánta, mert megérkezett a következő jelölt. Döbbenten nézett az órájára és nyugtázta, hogy jó társaságban gyorsan telik az idő, és ugyan olyan komótosan kezdett tovább részletezni mint előtte. Pedig csak az életem felénél jártunk még.

természetesen nem múlasztotta el megkérdezni, hogy a művészeti tevékenység és a kereskedelem hogy passzítható egymás mellé. Erre a kérdésre már jól kiművelt kollekcióm van, a kérdező személyiségéhez igazított válasz lehetőségekből. Említésre került a felsőfokú kommunikációs végzettségem is. Végezetül sorra került néhány mondatban maga a munka, amiért itt vagyunk mindketten. 

Szokványos bolti értékesítés, párdon tanácsadás, mivel prémium kategóriás termékekről beszélünk. A termék kiváló paraméterekkel bír, éppen ezért nem olcsó, nem adja el magát. A leendő vevővel foglakozni kell, az érdeklődését ki kell elégíteni, a figyelmét fel kell kelteni a nyújtott szolgáltatás minőségével kapcsolatban. A terület hozzám közel áll, az elvárt munkamódszer szintén. meg vagyok róla győződve, hogy a lehető legalkalmasabb vagyok a feladat elvégzésére. A többi nem rajtam múlik, én mindent elkövette, amit emberileg el lehetett követni.