Eltelt a hétvége. Jól telt el a hétvége. És még az utazással sem volt semmi probléma. Az mondjuk fura, hogy Békéscsabára úgy közlekedik az IC, hogy a pótjegy nem foglalja magában a hely biztosítását. Fura.

Szóval már az utazás is kényelmes volt (csak hosszú). A város tetszik. A kolbászfesztivál meg nagyszerű találmány. Összességében és részleteiben is igen jól éreztem, éreztük magunkat. 

Ismerősökkel természetesen minden jelentős vásárban találkozunk, hiszem sok árussal vagyok jóban. Itt persze a fő attrakciót nem ők nyújtják, hanem a szalámi, koolbász és más malacság előállító mesterek. Azt mondják, hogy idén már több, mint négyszáz csapat nevezett a kolbászkészítő versenyre. Ez ugye abból áll, hogy a saját recept szerinti kolbászt csoportosan elkövetik, közben iszogatnak, beszélgetnek a nézelődőkkel, kínálgatják a népet, ha és ameddig van miből. Szóval jókedv, móka kacagás. 

Aztán az elkészült munkákból a zsűri kiválogatja a legjobb valamennyit, akiktől "mintát" kérnek, azt megsütik és jól megkóstolják, és a végén csak egy maradhat. elhatároztuk, hogy ha lehetőségünk van rá, akkor jövőre benevezünk mi is. Én már láttam olyat, aki hallott arról, aki tudja mitől jó a kolbász. Nyilvéán ez egy sokismeretlenes egyenlet, de addig még van egy évünk.

A rengeteg húsneműn kívül sok folyékonyat is lehetett találni. Kimagaslóan gyenge, pontosabban rossz volt a köszméte pálinka, amit biztosan nem kóstolok meg soha többet. Sorben kicsivel felette a gesztenye pálinka, nem sorolom, de az ismert szilvához mérhető volt az idei sarkadi vegyes. Abban valahogy még nem csalódtunk.

Vettünk cigánkát, amiről már a recept alapján úgy gondoltam, hogy érdemes megkóstolni. Igazam lett. haza is hoztunk belőe. Vettünk sajtot, bort is. Semmiből sem sokat, csak épp mutatóba. 

Természetesen a kolbászoláson kívül mászkáltunk is, mondjuk a város egyik végében és a szállásunk közelében található "élővízcsatorna" mentén. Készült néhány fénykép is. Ahogy a Sarkadon található, állítólag egyedülálló kilenctornyú templomról is.

Az már csak érdekes adalék, hogy út közben egy amolyan állatkertbe botlottunk. Volt teve, emu, páva, valami antilop félee meg zebra. Ha valakit kihagytam, akkor párdon, de hirtelen nem jut más az eszembe.

A hazaút is teljesen zökkenőmetnes volt. Egy Brassóból érkező IC szállított minket haza. Első osztályra vettünk jegyet. Egyrészt azért, mert volt még utazási kedvezményünk  a HungaryCard révén, másrészt mert el kell költeni az üdülési csekket is. És persze azért, mert bíztunk benne, hogy első osztályon lesz ülőhelyünk is. Bejött, volt helyünk. 

Nagyon jól éreztem magam (azt hiszem, hogy esztibeszti is) a hétvégén, és örülök, hogy a cimborám anyukáját és nagyszüleit is megismertem. Igazán jó volt!