Rá vagyok indulva a kolbász (kóbász) támára. Abban biztos vagyok, hogy a mi közel három négyzetméteres konyhánkban is kivitelezhető. Mondjuk a füstölés problémás, de egy kis friss sütnivalóért nekvágnék a kísérletezésnek.
Nekifogtam recepteket keresni. Az már most, az elején nyilvánvaló, hogy a tapaszttalatot nem lehet holni receptúrákkal helyettesíteni. Minden leírás arról beszél, hogy a mennyiségek és arányok természetesen csak közelítő, információs jellegűek. Azzal magyarázzák ezt, hogy a felhasznált anyagok minősége nagyban befolyásolja azok végeredményre gyakorolt hatását. Én meg azt sejdítem, hogy itt bizony féltékenységből elkövetett receptdugdosás is van azért a háttérben, még ha alapvetően igaz is a szentencia.
Kutatásom kétfelé ágazott már a legelején. Kerestem az alapanyagokról szóló leírásokat és az elkészítés módjára vonatkozó tanácsokat is. Receptben sem szűkölködöm, hiszen csak az első tíz perceb összeszedtem néhány jónak tűnőt. Mondjuk, ha minden receptet kipróbálnánk, akor az elkövetkező háromszáz évre el volnánk látva jóféle kolbászokkal. (néhány recept itt)
Abban a legtöbb recept írója egyet ért, hogy minél többféle húsból készül a töltelék, annál finomab, zamatosabb és jobb állagú lesz a végeredmény. Már csak az van hátra, hogy kipróbáljam a megszerzett információk alapján mindezt a gyakorlatban is.
