Nem tudom mitől, talán a gőzölgő húsleves illatától, de olyan ünnepi készülődős hangulat fogott el. Pedig a leves nem nagy cucc. Kacsa aprólék és csirkefarhátból húsalaplé a májgombóchoz. Még sosem csináltam, de itt az ideje. napokban láttam, ahogy a gasztropuccsban csinálták. Megtetszett. Ott leveskocka volt az alap, de semmiből nem áll egy tényleg finom alaplét elkészíteni. A májgombóc is egyszerű dolog, csak kicsit macerás, de megéri. Persze nem egészen úgy fog készülni, ahogy a gasztropuccsban, de az ötlet onnan jött.
Főételnek meg gombóc lesz. De nem ám lekváros, vagy szilvás, vagy egyáltalán édes, hanem húsos, zöldséges töltelék, mellé sajtmártás. Már most nyúl a nyál a szájból. A gombóc hagyományos lesz, a töltelék meg fűszeres, húsos, zöldséges. Nem túl szaftos, inkább kifejezetten szárazra kell készíteni, hogy a tésztát ne áztassa el belülről.
Finom lesz... Közben azon gondokodtam, hogy írjak-e a hajdani csetes szarakodásról, amit nincs kedvem újra játszani. Nagy vonalakban az történt akkor, hogy egy önjelölt igazságosztó, aki mellesleg prédikátornak hívta magát, a névtelenkémhez nagyon hasonlóan viselkedett. Többek között "kiderült" rólam, hogy kurvázok, a netről rendelek nőket, cseten ismerkedem... Ez mondjuk akár igaz is lehet, mert a páromat cseten ismertem meg lassan tíz éve... Ja igen, vigyázat(!), a csetes (vagy akármilyen) lányok képével van tele a gépem...
Ha jól emlékszem, ez az ingyenélő duma is felbukkant az akkori témában is. Hát mit mondjak, szánalmas vagyok, ennyi... Ennél talán csak az szánalmasabb, ha valaki veszi magának a fáradtságot, hogy jegyzeteljen, gyüjtögessen, amiből aztán elméleteket kreál. Ezek az elméletek a valóságot még csak nem is súrolják, de hát istenem, valahogy ki kell adni a felgyülemlett feszültséget. Még a torz léleknek is kell egy kis levegő néha. A savanyú gázokat ki kell eregetni. Én meg azt mondom, hogy nem hogy nem asszisztálok ehhez, de teret sem engedek neki. Rohadjon meg ott, ahol van a nyomorult.
Na ez jól kicsúszott. Hát tessék, én sem vagyok a béke és nyugalom szobrának mintaképe, belőlem is kitör a vadember, ha eleget piszkálnak. Azt viszont megígérhetem, hogy a továbbiakban nem lesz a témám ez a nyomorult pöcs, mert már így is sokkal több szót vesztegettem rá, mint amennyit megérdemel.
Mellesleg "szó". Az csak az egyik fele a kommentek leállításának, hogy ennek a torzónak nem engedem meg, hogy ide szarjon a blogomba, de ahhoz sincs kedvem, hogy a vele folytatott beszélgetések töltsék ki a hozzászólásokat. Így aztán tessék megbékélni az e-mail küldéssel. Más lehetőséget nem tudok a hozzászólások szelektálásának ezen a felületen.
A kitérő után most pedig egy cigi, aztán vissza a konyhába. Készül a kaja. Ha még lesz kedvem, egy kis libazsírt is sütök ma. Már csak a tepertő kedvéért is :)
