Ma reggel nagyon jól sikerült haladnom a képpel. Már hajlandó olyan ábrázatát mutatni, mint ahogy én azt szeretném. Végül mégis csak az én akaratom érvényesül a vászon akarata felett?
Persze ez így azért elég sarkos, de a lényeg az, hogy már majdnem kész vagyok vele. Az utolsó simításokon nagyon sok múlik még, de már a fejemben megvan a szükséges technika. A kivitelezést majd tökéletesítem egy másik vásznon. Holnap nekikezdek egy új sorozat második elemének. A nagy képet most amúgy is pihentetni kell, mert a felvitt réteg elég képlékeny. Egy nagyon viszkózus festéket vittem fel. Ezzel kell még egy kicsit kísérletezni, hogy a konzisztenciája megfelelő legyen.
A végső lépésekhez egy olyan állagot kell elérnem, ami sem nem túl híg, sem nem túl sűrű. Elmondani persze sokkal könnyebb, mint aztán megvalósítani. Ehhez kell egy újabb vászon. Olyasmit kell elérnem, mint a ketchup, és meg kell találnom a jó eszközt is, amiből úgy tudom csorgatni a festéket, hogy nem csak nagy pacák lesznek belőle. Nem akarom ecsettel csinálni, mert annak mindenképp van egy jellegzetes megjelenése.
A probléma abban áll, hogy ha túl sűrű a festék, akkor nem jól terül, ha meg túl híg, akkor szétfolyik. Ha ecsettel viszem fel, akkor abban ott maradnak az ecset szálainak nyomai. Ezt mindenképp szeretném elkerülni. Most pedig elmegyek gondokodni a megoldáson,
