Az élet kövei

Interjúztunk. Érdekes volt! Tőlem ötös kap, bár ezt nem jegyzik. Az ötös azért jár, mert jól éreztem magam, és nem azért, mert jól csinálta. Ahhoz nem értek. Ha volna valami szoftver ami megcsinálná, megnézném írásban is az egészet. Hogy a szerkesztett változatot olvasva is van-e rételme annak, amit mondtam. Pontosabban az érdekel, hogy aki szerkeszti, pontosan érti-e, amit mondani akartam. Néhány gondolat még eszembe jutott, amit akár el is mondhattam volna. Ja igen, a kaviáros falatka elmaradt.

Délután viszont nyúlperkelt, ami meglehetősen finomra sikeredett. Jókora nyulat vetettünk alá vegyi kezelésnek :) Mert ugye a főzés alapja a kémiai folyamatok irányítása. A fehérje szerkezetét az alkalmazott hőmennyiséggel változtatjuk, miközben vegyi anyagokkal, magnézium kloriddal, aromás vegyületekkel alakítjuk a folyamatot. A nokedlivel viszont nemvagyok elégedett. Az íze, állaga épp megfelelő volt, csak az a rengeteg koszos cucc, ami vele jár, az nem hiányzik.

Az este egyébként egészen jól alakult. Hárman, de lehet, hogy csak ketten, egy kisebb kocsma kínálatát pusztítottuk erl sikeresen. Az üres üvegek száma alapján lehetett volna sokkal rosszabb is a reggeli ébredés. És a másnapból sem a gyomor és fej problémák a legjellemzőbbek most, hanem a konyharobot, ami a romok eltakarítását jelenti.

Hétre ma várom a nemzetinél, ott ahol a hatos megáll... Bár ez hülyeség, már nincs Nemzeti ott, ahol a hatos megáll. Viszont szivecském fél hét körül ér haza, ha minden rendben megy. A kaviár ötleten kicsit felhúzta az orrát, de majd megpuszilgatom a buksiját. Mondjuk az van ezzel a kaviár dologgal, hogy amit nálunk kaviárnak árulnak 250-ért, az leginkább sózott halikra. Tudom ám, hogy a kaviár is az, de ikrát a halasnál bagóért lehet venni, kis só rá, kupak, oszt csókolom. A kaviárnak meg, már mint az igazinak, jobb az ára, mint az aranynak. Na nem is az árával volt a baj. (PONT)

Arra várok, hogy a hatalmas csepegtetőn száradjanak a cuccok, mert még volna mit elmosogatni. Hétfőn be kell szereznem két belső részt a csapokhoz. Ahhoz meg kell keresnem egy szaniter boltot. Csak előbb ki kell vennem a meglévő betéteket, mert én anélkül el nem tudnám mondani milyenre van szükségünk. Ehhez meg a gondnoktól kell kérnem a megfelelő fogót, amivel én sajnos nem rendelkezem.

Aztán holnap még a képpel is kell foglalkoznom, hogy elkészüljön időre. Amihez meg mackóméz kell, de ezt most nem fejtem ki bővebben.

Többre nem emlékszem Atyám!

Miért tolta az asztalt a felesége szájába az étteremben? -Hogyhogy mé? Aszonta rostosat kér, a bútorlap vót kézné.

Berci, aki Ausztráliában értesült felesége, K Vera akcióiról, ügyvédje útján válókeresetet adott be a Pesti Központi Kerrületi Bíróságra. Az okozott kár enyhítésére és a további károkozás megelőzése érdekében elsőfokon, Vera ellen, birtokon kívültartást rendelt a bíróság. Berci a kizárólagos tulajdonában álló, korábban közösen használt lakását szintén ügyvédje útján, nyilvános árverésen értékesíti. A licit 1Ft-ról indul majd.

Berci hivatalos közleményt adott ki, melyben visszautasít minden, a hűtlenségére utaló megjegyzést. A hivatalos értesülések beszámolnak továbbá arról is, hogy Berci, felesége közmédiumokban sugárzott reklámjaiban elhangzott valótlan állítások alapján rágalmazásért és a jó hírnévhez való jogának súlyos és nyilvános sérülése miat, illetve a magántulajdonhoz fűződő jogának több rend beli és folytatólagos megsértése miatt kártérítési pert is indított. A közlemény kitér arra is, hogy az állítólagos esemény szereplői, tehát Berci és a vélelmezett szerető, a valóságban unokatestvérek, akik az elmúl tíz évebn nem találkoztak.

Ülök a gép előtt, és olvasok, aztán hirtelen megakad a szemem egy cikken. De ne szaladjunk előre.

Reggel felkeltem, rendbetettem magam, ami nem volt túl jó, mert mint ha a fahéj-mák aromaterápiás szappannal nem volna kibékülve a bőröm. Az egész nyakam, fejem mellkasom egy hatalmas vöröses, viszkető folttá vált. Korábban is éreztem már, hogy ezt a szappant nem kellene használni. Majd már nem fogom. Aa fene akar egy jóleső zuhanyozás után fél napig vakarózni. 

Aztán elmentem a nagymenőutcába, hogy vegyek festőszert, meg terpentint, meg néztem festéket is. Út közben beugrottam még egy fodrászkellék boltba, de nem volt amit kerestem. A Nagymenőben egyébként meg literes festőszer nem volt. Mindegy, majd máskor. Vettem egy kis üvegest, holnapra az is elég lesz. 

Leszerveztem a holnapi beszélgetést is, már nagyon várom, de erről egyelőre ennyi elég is. Este majd egy kis baráti összeülés, Lackó és marcipán. Beszéltem a gondnokkal is, a helység miatt, meg a csapjainkról, sokat nem intéztem ugyan, de nem volt teljesen eredménytelen sem. 

Most meg már túl az ebéden, az ejtőzésen, a híreket olvasgatom, amikor megakadt a szemem egy cikken. Hát nem péntek tizenharmadika van ma???

Ma reggel nagyon jól sikerült haladnom a képpel. Már hajlandó olyan ábrázatát mutatni, mint ahogy én azt szeretném. Végül mégis csak az én akaratom érvényesül a vászon akarata felett?

Persze ez így azért elég sarkos, de a lényeg az, hogy már majdnem kész vagyok vele. Az utolsó simításokon nagyon sok múlik még, de már a fejemben megvan a szükséges technika. A kivitelezést majd tökéletesítem egy másik vásznon. Holnap nekikezdek egy új sorozat második elemének. A nagy képet most amúgy is pihentetni kell, mert a felvitt réteg elég képlékeny. Egy nagyon viszkózus festéket vittem fel. Ezzel kell még egy kicsit kísérletezni, hogy a konzisztenciája megfelelő legyen.

A végső lépésekhez egy olyan állagot kell elérnem, ami sem nem túl híg, sem nem túl sűrű. Elmondani persze sokkal könnyebb, mint aztán megvalósítani. Ehhez kell egy újabb vászon. Olyasmit kell elérnem, mint a ketchup, és meg kell találnom a jó eszközt is, amiből úgy tudom csorgatni a festéket, hogy nem csak nagy pacák lesznek belőle. Nem akarom ecsettel csinálni, mert annak mindenképp van egy jellegzetes megjelenése.

A probléma abban áll, hogy ha túl sűrű a festék, akkor nem jól terül, ha meg túl híg, akkor szétfolyik. Ha ecsettel viszem fel, akkor abban ott maradnak az ecset szálainak nyomai. Ezt mindenképp szeretném elkerülni. Most pedig elmegyek gondokodni a megoldáson,

Persze fordított sorrendebn kellene hallgatni a feltett videjóklippeket, de talán visszafelé az időben is ugyan olyan élmény lesz... Akkor végezetül, vagy kezdésnek egy Erasure szám, Love the hate You...

Meg egy kis USA for Afrika,

És most egy kicsit másképp, mint várnánk.

USA for Africa (United Support of Artists for Africa), was the name under which forty-five predominantly U.S. artists, led by Harry Belafonte, Kenny Rogers, Michael Jackson, and Lionel Richie, recorded the hit single "We Are the World" in 1985. The song was a US and UK Number One for the collective in April of that year.

The considerable profits from the enterprise went to the USA for Africa Foundation, which used them for the relief of famine and disease in Africa; critics, however, claim that this money went directly to the (often military) governments of the affected countries rather than the people.

A recording of the live performance was released with the Live Aid DVD set released on November 8, 2004

Kicsit nosztalgiázunk. Szeretem néha előkaparni ezeket az ősi számokat. Mint ezt is...